Ő sírt, mert azt tudta, hogy mással énekeltem...
én a kanapén sírtam, ő az ágyában
elválasztva egymástól
gőze nem volt, hogy már 15 évesen is ő hiányzott az életemből.
Soha nem hitte el akkor sem... és most sem. Nem nekem, hanem Istennek nem
Mert akkor én igyekeztem a magam módján bevonni az életünkbe.
máskor is megpróbáltam...
Mutattam az énekeket, ő meg az egyiknél kirohant a konyhából és sírva kiabált velem, mert ezt ne hallgassam ez szólt akkor amikor a papáját temették.
Ő soha nem választott engem.
Soha nem hitte el, hogy őt szeretem és őt féltem és soha nem hitte el nekem, hogy minden nap arra vágyom, hogy csak hívjon és békésen mondja el milyen volt a napja...
soha nem hitt nekem... soha nem hitte el, hogy idővel minden megváltozik. a helyzetem a világom, a testem - minden.
nem hiszi el, hogy egyetlen egy dologra vágyom és azt ő simán tudja, de baszik rá, mert fontosabb mindig minden mint mi vagy én...
hol ez hol az...
tudja mitől állna vissza a rend... tudja, hogy mitől vagyok kezesbárány és mégsem akarja. pedig tudja.
Isten meg erőlködik... mutatja, de nem érzi a másik, hogy azzal hogy másért áll ki és értem nem, azzal nem lesz jobb. azzal csak kattanok egyet és szomorúságom lesz.
Nem akar szeretni
nem akar semmit
csak hogy gyűlöljön
Ez ISTEN AKARATA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése