A negyedik hónapomat töltöm el úgy, hogy megtagadom a szerelmet, a testi vágyaimat, a család gondolatát is és mára már azt is meg kell tagadnom, hogy a másikat, csak szeressem. Na nem az érzést, hanem a tetteket hozzá, mert nem cselekedhetek, nem harcolhatok a másikért, kettőnkért. Ádám és Éva van - ezt mondogatom és lemondóan beletörődöm, hogy valami felsőbb erő úgy döntött, hogy "egyedül" Istennel legyek.
Vagy mégse?
Mostanában mindenki válik, boldog-boldogtalan. Hívők és nem hívők. Nekem se kéne szomorkodnom, hogy tönkrement a kapcsolatom, amiben a szeretet dominált, amit Isten engedett meg nekünk? Nem kéne szenvednem? Más is válik, mi mért ne válhatnánk? (bár nem házasodtunk össze, nem alkottunk családot és még csak együtt sem éltünk...)
Meddig tart a holtomiglan-holtodiglan és meddig elégszenek meg egymással? Csak az esküvőtől számít? Olyan könnyedén lehet párt cserélni, mint az alsóneműt? Egy-egy probléma felrúghatja az egészet? A szeretet, ami elindította a kettőt egymás felé, az átváltozhat?
Isten így dönt? Ő mindig azt rendeli el, ami nekünk jó...
A melegek kapcsolataiban lehet egyáltalán ilyenről beszélni?
Csak a sajátomról beszélhetek?
A kapcsolatoknak vannak próbái, iszonyú nehéz időszakai - de hiszem és tudom, hogy Isten akármilyen akadályon át tud segíteni. Hiszem, hogy a két kéz, ami szereti a másikat, az örökké lehet. Hiszem, hogy nem az a megoldás, ha elfutunk. Ha ismétlődik a probléma, akkor is van megoldás és sokkal erősebb az összetartozás szelleme, mint az elválásé. Isten sokkal erősebb és jóval nagyobb sziklákat tud mozgatni nálunk, helyettünk, csak be kéne engedni, meg kéne neki engedni, hogy Ő tegye meg rajtunk keresztül is a másik felé az alázatot, és a hitet kinyilatkoztató tetteket, imákat.
Egy Istent félő ember nem hagyja el a párját, akkor sem ha nagyon nagy marhaságot követ el. Hiszem, hogy Isten képes az azonos neműek kapcsolatait is segíteni a döntéseikben. Éljenek úgy, mint Ádám és Éva, vagy éljenek csak szépen egymás mellett, mint két barát - ha szeretik egymást és egymás mellett döntenek, abban áldja meg őket, bár biztos sokszor lesz szomorú. Én sokat hallgattam, hogy ezt a kapcsolatot nem áldja meg, mert természetellenes és egyetlen egy embernek sem az az útja Isten szerint, hogy azonos neművel éljen.
Ha egy kapcsolatra ki tudjuk jelenteni, hogy azt Isten rendelte nekünk, adta, akkor milyen jogon akarja bármelyik fél azt szétválasztani, eldobni? Vagy csak hit-próbák ezek a kapcsolatok vagy valamilyen módon az a két ember össze van fűzve mégis?
Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy az első mellett kell kiállni vagy nem szabad elhagyni valakit, azt sem, hogy helyes a két férfi vagy két nő kapcsolata, de azt akivel együvé tartozónak vallja magát az ember, azt nem szabadna hagyni, főleg ha már hazások, vagy ha a nem egyszerű jövőt egymásban látták, találták meg.
Hogy írhatnám azt, hogy egy meleg vagy leszbikus pár életére is érvényesnek kellene hogy legyen a "vele megelégszem"? Hogyan?
Megteszem!
Látom az ismerőseim körében a hosszú évek óta tartó kapcsolatot, néhol már gyermekkel a házban és sír a lelkem. Sír, mert könyörögtem Istennek, hogy vegye el tőlem a bűnös vágyat, hogy csak szerethessem és a szeretet maradt is, de naponta kell megküzdenem azzal a helyzettel, hogy a másik fél csak úgy közölte, hogy Istenre van szükségem és nem rá, és hogy nála sokkal jobbat szán nekem az Úr. Féltettem, úgy ahogy talán Isten is félt minket. Meghallgattam, hogy nálam aztán nem lesz jobb, vagy legalábbis nagyon magasra tettem a lécet és hogy mindig szeretni fog.
Legszívesebben csak úgy nagyon hangosan kiejteném a számból a szavakat: Istenem, nem látod, hogy mások (homoszexuális vagy heteroszexuális) milyen könnyen dobálóznak az ígéreteikkel, amiket előtted tettek? Mi meg, csontvelőig beengedtünk az életünkbe és valamiért mégis külön vagyunk. Azt mondogatom, hogy erősebbek vagyunk a gonosznál és ezt az időszakot amilyen gyorsan jött, majd úgy felejtjük el egymást átölelve. Mert szerintem, minden ami a szeretet ellen való, az nem lehet Istentől.
Magamat gyógyultnak nevezem, az orvosok súlyos betegként kezelnek. Mások többgenerációs átoknak vélik azt, hogy egy nőt szeretek, a másik, az akivel én megelégedtem, az ő élete is más lett, bár biztos, hogy nem merné kimondani, hogy szeret, de tudom és érzem, hogy szeret.
Minden kapcsolat törékeny, minden kapcsolatra vigyázni kell, ápolni, ahogy Isten teszi velünk. Isten a kapcsolatokat úgy képzelte el, hogy szeressük egymást, hogy silány statisztikai adatok helyett a válófélben lévők is vágyják a feltámadást. Hogy közösen imádkozzunk, hogy Istennel egységben a problémákat megbeszéljük. Nem szabad valami olyat engedni széthullni, ami több mint az én vagy a te, vagy te és a másik.
Mindegy, hogy ki vagy, mindegy hogy nőnek vagy férfinek vallod magad! Ha találsz valakit, akinek sikerül a kincseidet megtalálni, akivel úgy érzed, hogy Isten ajándéka számodra és kiteljesedhetsz: LÉGY HÁLÁS ÉRTE! Légy hálás Istennek, hogy társadul őt engedte és ne engedd senkinek, hogy bármilyen más érzéssel felborítsa a kapcsolatotokat, hogy szétrobbantson benneteket, mert Isten sokkal jobbat tervezett nektek az elválásnál. Becsüld a kincseidet, becsüld a másikat, becsüld Jézust... légy türelmes. türelmesebb vagy mint gondolnád! Istennel semmi nem lehetetlen! Ne hagyd el Istent, ne hagyd el azt, akit Ő rendelt! Ha kell szenvedj! Ha kell ess el előtte... KÜZDJ! TÉGY azért, hogy a gonosz ne legyen erősebb a kapcsolatotokban, ne engedd neki, hogy tönkretegye Isten országát.
Mindenkire rábíz Isten valakit, akit magadért is küld hozzád. Isten mindent hall, hallja amikor kimondod, hogy "szeretlek, az utolsó lélegzetvételemig". Hallja a fogadalmakat és ha te is akarod, hűségedben megáld, ha nem is fogod mindig megérdemelni.
Mutasd meg másoknak, hogy Istenben békességetek van. Mutass példát azoknak, akik könnyen elválnak vagy lemondanak gyermekeikről, netán a nem létezőről. Mutasd meg, hogy az erőd Isten ereje és a hited ereje a problémák megoldásának a kulcsa!
Szeresd az Istent, szeresd a társadban és tiszteld meg őket a hűségeddel...
