Mielőtt bármibe is belemennék, leírom, hogy Isten igazságát az életemre érvényesnek hiszem és tudom, minden egyéb más gondolatom a gonosztól származó tévelygés, amiből ki kell mászni, el kell hagyni.
Isten és köcsög - küzdelem
Miután hónapokkal ezelőtt újra beleszerettem a volt szerelmembe és már újra kerestem Isten házát és igazságát, szembesülnöm kellett naponta több ténnyel.
1. Isten szeret
2. Szerelmes vagyok
3. Hiszek Istenben
Pár nap választ el a 31. születésnapomtól és életem legnagyobb részét úgy éltem le, hogy azonos neműkkel háltam, velük éltem szerelmi-és nem szerelmi kapcsolatokat. Függtem a vágyaimtól és függtem mások vágyaitól is, használtam és aknáztam ki saját és más emberek testét, szívét és lelkét is.
Isten szeret -
„Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, enyém vagy!"(Ézsaiás 43)Féltem. Féltem szeretni, féltem igaznak hinni és féltem gyakorolni a hitem. Könnyebb volt egy olyan úton járni, amiről azt hittem jó. Ideig-óráig. Majd Isten elvette: érzéseket, embereket, porrá őrült szerelmeket... és én soha nem értettem meg miért vesz, tüntet el olyan embereket az életemből, akiket szeretek. Ma jöttem csak rá, hogy miért. Ma hasította ketté az egész testem, majd emelt fel. Azon kívül, hogy szeret és gyönyörködik bennem, mint egyetlen Isten, még gondot is visel rólam. Zokogva kértem tegnap este, testem meghajlítottam és ágyamra helyeztem két könyököm, összekulcsoltam és csak mondtam:Kérlek Uram vedd el Tőlem, ha a gonosz küldte el hozzám és nincs benne szereteted, akaratod, igazságod. Majd reggel jött a hívás, hogy az elmúlt egy évben ami történt, az csak hazugság volt és nem volt benne szerelem, de még szeretet sem. Helyette bűnözés, erőszak, piszkosság, erkölcstelen hűtlenségek sorozata. Isten hónapokkal ezelőtt úgy döntött, több ezer évvel ezelőtt úgy döntött, hogy aki akar, az elmehet Tőle, mehet szabad akaratából olyan úton, amit Ő nem rendelt, nem szánt senkinek. Megengedi, hogy letérjünk, hogy bűnözzünk, hogy betegek legyünk, hogy átkok üljenek ránk. Mindezt azért, hogy idővel megérezhessük az Ő kegyelmét. Isten nevében megtagadom, hogy bármilyen elmebetegségben szenvednék. Gyógyult vagyok és mindenem felett Isten rendelkezik - de ne fussunk ennyire előre.
2014. július
Veszprém megyében találtam egy kis templomot, ahova valamiért bementem... nem tudtam mi vonz oda, nem tudtam miért rogytam le már a bejárat után egy lépéssel és miért kezdtem el imádkozni Istenhez. Megköszöntem, hogy újra Házába engedett és hogy megérezhettem milyen Vele újra beszélgetni és milyen, ha Rá figyelve arra megyek, amerre Ő szeretné. Boldog voltam. Nyugodt. Kerestem Őt mindenben előtte és nem vettem észre, hogy Ő nem ment sehova, mindig is velem volt, csak én átadtam magam a gonosznak.A gonosznak, aki hazug szerelmeket uszított rám, színes ócska giccses kurvákat engedett a testemhez, hogy megalázzon, hogy azt érezzem Isten enged bűnben élni - és elhittem.
Még 2014 nyarán olvastam egy cikket, amiben Isten munkásságát láttam. Istentől valónak hittem, mert túl közeli volt. Túl ismerős. 3 és fél évesen is lányokat néztem meg és vettem el játszásiból az óvodában, mert valami külső erő arra kényszerített. Később elhittem, hogy Én nem vagyok nő és nem szeretem a férfiakat, sőt. Jobb szeretném, ha mellem sem lenne és helyette a lábaim közt lógna valami. Fiatal megkereszteltetésem szüleimnek hála érte, nagyon korán megadta a kettősség érzését. Hogy lehetek én köcsög és hogy szerethetem én Istent, hogy lenne Ő képes engem szeretni. Pont engem, aki legszívesebben tizenévesen elbújtam volna előle szégyenemben. Hogy igaznak vallottam, rám érvényesnek Isten igazságát. Én a kis porszem, képes voltam már fiatalon olyan bűnöket elkövetni, amik átkot hoztak rám.
Majd elfordultam Istentől. Azt mondtam, hogy nem akarok én teológiára járni, nem akarok én Isten dolgaival foglalkozni, amikor élhetek én úgyis, ha nőkkel fekszem le. Hittem a szerelemben, hittem az egyetlen nőben, hogy van olyan, akit szerethetek és ha Istennek nem tetszik, hát ne nézzen rám. Folytattam az életem, míg a már említett volt szerelmem újra nem bukkant fel az életemben.
Első hírem róla sok év után az volt, hogy megtért, hogy első helyen újra Isten került, de néha éreztem, hogy tetteit és annak következményeit a mai napig hordozza magával. Volt társainak súlyát. Érzéseket, és érintéseket. Álomszerű terveket és rideg egyszerű nagyvárosi életképeket. Földi gyönyört és Isten mennyországát. Mindegyik vállán teher. A különbség csak, hogy míg az egyiknek terhe a gondviselő mennyország ígérete, addig a másiké a mindent romba döntő bűnös halál.
Valahogy így indult el hatalmas harc Isten és köztem. Nem kaptam engedélyt, hogy teljesen őszinte lehessek, ezért a saját történetem, amit Isten segítőjével élhettem meg, csak részecske-adomány lesz.
Isten csodálatos ajándéka
Hiszem, hogy egy-egy valódi történet ereje sokkal közelebb hozhat embereket egymáshoz és Istenhez. Minden leírt, átélt tapasztalat, érzés, személyes bizonyosságtétel jóval többet mutathat az olvasónak, mint az évenként egyszer tartandó PRIDE, amelyen egyetlen egyszer sem vettem részt, pedig nagyon sokszor éreztem szükségességét. Vagy azért mert én is szerettem volna az akkor barátoknak hitt emberekkel időt tölteni, vagy azért mert egyszerűen minden embert szeretni kell és el kell nekik mondani, hogy mit tesznek magukkal, a barátjukkal vagy barátnőjükkel.
1. Isten szeret
Ez kicsit olyan érzéssel tölt el néha nap, mint mikor gyermekként azt hallgattam, hogy belőlem nem lesz semmi, majd ha rossz jegyet kaptam, vagy rossz fát tettem a tűzre - igazolódott is a jóslat.
Ha elégszer olvassa, hallja az ember valakitől vagy épp Istentől, hogy szeretve van, mert az Egyetlen szeret, akkor akár el is hiheti. Igen, Isten szeretete más, nem olyan mint az embereké, mint az enyém vagy tiéd. A mienk változik, Istené nem.
Nevezzük a nőt Kimnek.
Kim a nap minden szakában megosztotta velem, hogy szeretve vagyok, hogy gyönyörködik bennem Isten. Mindaz, amit elfelejtettem, lassanként visszaszivárgott. A sokszor hallott keresztény hangok, Isten áldásai és az Ő ajándékai. Nagyon lassú léptekkel közeledett felém az az érzés is, hogy a jelenlegi testemmel azonos nemű emberbe lettem szerelmes. A Biblia szerint ez egy bűnös vágy. Olyan vágy, amivel Isten fölé emelem magamat, sőt minden egyház fölé is. - gondolhatják, hogy ma ezzel ütök pár szeget a keresztbe. hogy én csak az ego-m túráztatom és nem vagyok hívő, legfőképp nem hiszek Istenben. Áthágom rendjét és nem adom át magam neki teljesen.
Isten szeret engem, én majd megbánom bűneimet, a harmadik embernek egyetlen egy dolga van: szeretni. Nincs más, amit tehetne magáért és a másikért.
Felelősségteljesen szeretni a többi embert. Ezért hiszem, hogy van felelősségem. Felelősség, hogy leírjam a saját érzéseimet, mert ez a meggyőződés, bizonyosság. Őszinte, bár ez az a sok túlbuzgót nem fogja meghatni.
Hogy mennyire volt "bűnös" a vágyam?
Csak úgy vágytam a szerelmemre, mint a férfi, aki a nászéjszakán láthatja először (már) a feleségét ágyában. Csak olyan vágyakat tápláltam, mint az a férfi, aki óvni, szeretni szeretné a feleségét. Nem a párját, nem az exét, nem a hálótársát. A feleségét, a hitvesét, a szövetségesét.
Hogy mire gondolok pontosan? Mit rejt egy heteroszexuális kapcsolat hálószobája? Nos, pontosan olyan az én vágyam is.
Isten áldásával keresztény családot szerettem volna.
Hogyan? Hogy is képzelhettem el?
Így éreztem, képzeltem - határozottan Kim-re gondoltam.
"Hozzám jössz?
Egy cédulát kéne hagynom valahol, hozzá egy gyűrűnek látszó tárggyal. Hozzám jössz? - ez lenne a felirat. Álmatlan éjszakáimon arra gondolok, hogy valaki felhív az igenével és Én azonnal, boldogan új lemezre váltok, táncolok Hozzá, vagy tánccal várom, ameddig átlépi küszöböm. Megszámlálhatatlan napokon át ide-oda rohannék apró örömökért, levenném a súlyokat a válláról, amiket Ő már nem bír vagy nem akar vagy segíteném egyik szárnyammal. Szép is lenne! Hallgatnék óvó mondataira, olykor elfogadnám a dorgálást is, egy-két szerelmes mondat előtt jó néha összeveszni is. Reggelente kiszegeznék a fürdő ajtajára egy-egy cédulát: "ma újra beléd estem", "Gyönyörű vagy"- az ajtó belső oldalára, "Ölellek" és társait. Komor reggeleken csak némán nézném, ahogy felöltözik és elsuhan. Biztos Ő kelne korábban. Megleshetném, meglephetném, az ebédfőzést nem vállalnám, inkább vacsorát készítek vagy rendelek - nem nevet. Különösebben nem vagyok jó evő, a csontjaim nem zörögnek. Különleges helyet foglalnak el az életemben a képek, emlékképek, pillanatképek és így tovább. Képkockák rabságában repülök, gondolataim kacifántos útvesztőit Én jómagam szeretem, de Neked Kedves, bizony súlyosak lesznek, főleg ha nem érted meg, hogy miért mosolyodtam el valamin, vagy miért sírtam akkor, amikor nevetni kellett volna. Nem vagyok egyszerű, most sem. Ahogy több nap van mögöttem Nélküled, annál nehezebben veszem a levegőt és egyre nagyobb idétlenségeket találok ki, mert hiányzol. Innen mellőlem... (zavarodott...) Lehetetlen! Nem jönne Hozzám. De tegyük fel, hogy mégis megtenné... Elkészítem a cédulát, hajtogatok valami karika-félét és ha ezt elolvassa - véletlenül és magára ismerne vagy Bennem épp Rá, akkor kész legyek. Mindennel."
Tükörképed lennék; szeszélyes meztelen rohanó.Tolongó hangos vízesése akaratodnak.Duzzadó, fellelkesült forradalmára szívednek.Tágas fennsíkra kísérő vándortárs.Megújuló tavaszi virágzó jelkép.Játszó nő; ragyogó elméd őrült hírnöke.
Istennel sakkozom érted!
Hiszek Istenben - mikor ezt érzem, belátom, hogy szenvedés volt az életem a nőkkel. Szenvedésbe torkollott minden kísérlet, a békét pedig valahol nagyon-nagyon messze láttam, ha néha előbújt.
Két hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy neki vágok, és felfedezem milyen az önmegtartóztatás. Milyen ha a nem létező farkam nem kergetem, ha bevallom Istennek, hogy igen, bűnös vagyok, vétkeztem, nem csak gondolattal, de idővel szóval is, és volt, hogy cselekedtem is.
Az egyházamba való visszatérésem még várat magára, de ma is bátran felajánlom a tapasztalataimat - ezt a gyötrő szenvedést, amiben élek. Igent mondani Istenre, az ösztöneimre pedig nemet - kibaszott nehéz, már-már áldozat-hozatalnak is vehető. Isten akkor teszi velünk a legcsodálatosabb dolgokat, amikor neki adjuk önmagukat és azt mondjuk, hogy rendelkezz velem, használj!
Minden kapcsolatom az ideig óráig tartó boldogság képzetét adták, de végig egyedül voltam és soha nem éreztem, hogy teljes lennék. Amíg Kim nem jött. Előtte az illúziókba voltam szerelmes, a szexualitást megélni még magammal is nehezen ment. Alsóbbrendűnek éreztem magam.
Amióta Isten igazságai gumikorlátokká váltak, azóta minden keserves, sírós pillanatomban arra gondolok, hogy Isten szeret és én a kis senki, a szeretett gyermeke vagyok.
Kim szomorúsága, az enyém is. Mind a kettőnknek egy Urunk volt, van és lesz is. Egyikünk sem cserélné fel és le sem a múltbéli kapcsolataira Istent. Nem azért, mert tiszteletlenek lennénk, nem. Sokkal inkább azért nem, mert nőként nőt szeretni, nőre vágyni, ha maga az érzés nem is más, de a csomagolás egy bélyeg.
Megbélyegez. Fenyegeti a jólétét az embernek.
Aki pedig LMBT közösség tagja és hozzá hisz is Istenben, az sikít egy jó nagyot többször, hogy miért Uram, miért? Miért nem engedi az Úr, hogy szeretetben hozzábújj ahhoz az emberhez, akit szeretsz? Miért szembesít azzal, hogy Te nem házasodhatsz, de az aki hamis tanúzik tovább "élhet". Nincs bűn és bűn közt különbség.Csak olyan van, hogy megszűnik valamilyen okból Istennel a kapcsolata valakinek és saját magunk ellenségévé válunk. Mindig valahogy máshogy.
Más nővel, más játékszerekkel, más vágyakkal és más ágyban. Minél többfélével, több irányban megvolt, annál nagyobb a magányosság és eltorzul a valóság, káosz keletkezik. Egy olyan világot hoz létre, amiben beteg lesz az ember, ha nem is ismerik be sokan, de ez a torzult világ vezet oda, hogy megjelenik a kapcsolatban az erőszakosság, ellentmondunk a másiknak.Nincs heteroszexuális és homoszexuális kapcsolat.Házasság van!Isten áldotta házasság van, amiben nem kell a tiszteletet kergetni.Nem kell feltételekhez kötni a szeretést, mert bármit tehet. Nem kell kivonulni az utcákra, nem bulizva kell hirdetni, hogy fogadj el, ilyen vagyok. Nem, senki nem ilyen. Nem kell senkivel sem szenvedni, fenyegetni és akaratosan egy új generációt felnevelni, ami majd ünnepelni fogja a "buzikat".
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése