I.
A változásért örök köszönet Istennek
aki kegyelmes és sokszor olyan dolgokat
enged meg, amik bár hozzá nem méltóak,
de ha látja, hogy végtelenül hisszük és bízzuk
és a morzsányi ember beáll "szolgának",
akkor megajándékoz még azzal is,
amivel egyébként nem.
2015.02.05.
II.
(meghalt barátom emlékére)
meghalt a gyermek a szádban
féltem félpercekre olvad a perc
és kristályos
keserű levet olvaszt a rügyező
tavasz
meghalt a gyermek a szádban
akár ha nem is lennék már
és nem eszel meg és meghalok én is
micsoda napra ébredtünk mégis
hajad kóc arcom vén ráncos
de mégis
meghalt a gyermek a szádban
meghalok én is
csak hogy ne szeress ne láss
meg ne érints
és meg se érts
meghalunk
meghalt a gyermek is a szádban
III.
(az a majdnem szokásos nyűgös
Vasárnap)
Ez az a nap, amikor igazán jóleső lenne egy család vagy csak valaki, aki emberi... aki Istentől való és nem csak imákban ölel át láthatatlan karokkal, hanem hús vér... - tudom,tudom: nézzek Krisztusra.
Változok... nagyon durván és nagyon keményen. Durvább lettem, keményen edzem, szüntelen imádkozom... az egyetlen egy segítőm pedig a legjobb: Jézus.
Ha erre gondolok nem is olyan fájdalmas a hiány, de mégis.
Mégis...
De jó lenne egy emberrel is leülni egy asztalhoz és a gőzölgő leves mellett elmondani egy imát...
Olyan utat választottam, amibe valahogy nem kerülhet be sem nő sem férfi. Messze még a cél, de helyettem Isten szépen pakolgat, néhol könnyedén, néhol érzem a súlyát...
Minden perc ajándék és minden perc sokkal boldogabb vele, mint nélküle. (mégha embertelen is a környezetem, sokkal csodálatosabb az ölelés, a kegyelme, mint bárkié a földön... igaz, elképzelhetem, milyen ha az emberek is hozzá hasonló módon cselekednek - imádkozom érte, magamért és azokért is, akik még nem érezték meg a csodáit... imádkozom azokért a gyönyörű pillanatokért, amikor szinte tényleg nincs se fájdalom se harag... csak könnyed mozdulatok és egyszerű békés szeretet...(
Ez megint egy majdnem nyűgös vasárnap
