eltelt egy évszak, azaz kettő
a helyzet virulóban, a társ sehol - de ez az ő döntése7
2016. május 28., szombat
tavasz vég
eltelt egy évszak, azaz kettő
a helyzet virulóban, a társ sehol - de ez az ő döntése7
2016. február 28., vasárnap
2016 február margójára - 3 részletben
I.
A változásért örök köszönet Istennek
aki kegyelmes és sokszor olyan dolgokat
enged meg, amik bár hozzá nem méltóak,
de ha látja, hogy végtelenül hisszük és bízzuk
és a morzsányi ember beáll "szolgának",
akkor megajándékoz még azzal is,
amivel egyébként nem.
2015.02.05.
II.
(meghalt barátom emlékére)
meghalt a gyermek a szádban
féltem félpercekre olvad a perc
és kristályos
keserű levet olvaszt a rügyező
tavasz
meghalt a gyermek a szádban
akár ha nem is lennék már
és nem eszel meg és meghalok én is
micsoda napra ébredtünk mégis
hajad kóc arcom vén ráncos
de mégis
meghalt a gyermek a szádban
meghalok én is
csak hogy ne szeress ne láss
meg ne érints
és meg se érts
meghalunk
meghalt a gyermek is a szádban
III.
(az a majdnem szokásos nyűgös
Vasárnap)
Ez az a nap, amikor igazán jóleső lenne egy család vagy csak valaki, aki emberi... aki Istentől való és nem csak imákban ölel át láthatatlan karokkal, hanem hús vér... - tudom,tudom: nézzek Krisztusra.
Változok... nagyon durván és nagyon keményen. Durvább lettem, keményen edzem, szüntelen imádkozom... az egyetlen egy segítőm pedig a legjobb: Jézus.
Ha erre gondolok nem is olyan fájdalmas a hiány, de mégis.
Mégis...
De jó lenne egy emberrel is leülni egy asztalhoz és a gőzölgő leves mellett elmondani egy imát...
Olyan utat választottam, amibe valahogy nem kerülhet be sem nő sem férfi. Messze még a cél, de helyettem Isten szépen pakolgat, néhol könnyedén, néhol érzem a súlyát...
Minden perc ajándék és minden perc sokkal boldogabb vele, mint nélküle. (mégha embertelen is a környezetem, sokkal csodálatosabb az ölelés, a kegyelme, mint bárkié a földön... igaz, elképzelhetem, milyen ha az emberek is hozzá hasonló módon cselekednek - imádkozom érte, magamért és azokért is, akik még nem érezték meg a csodáit... imádkozom azokért a gyönyörű pillanatokért, amikor szinte tényleg nincs se fájdalom se harag... csak könnyed mozdulatok és egyszerű békés szeretet...(
Ez megint egy majdnem nyűgös vasárnap
2016. január 24., vasárnap
25 és fél perc
Ennyim van... megírom, hogy kell veszíteni - már megint miattad veszítem el, a nem létező bennem élő hited, ami rám talált giccsesen egy tavaszi délután, mikor épp a cigimért hajtottam, te meg felhívtál...
Emeli a szerző a tétet... mindent odaad belőled. Mindent egészen. Megmutatja kivé váltál mellette, megmutatja hova landolt szíved szárnyak nélkül és hogy nőttek lábaid meg karjaid azon az Istentől kapott gyönyörű testeden.
Felvettem - letetted. Felvettem - letetted. Felveszi a szerző - letetted. Felveszi - letetted. Pityog... pitty.pitty.pitty...pitty...
Éledj ember, mert ha most nem ébredsz, fogom magam és elmegyek.
Elmenjek hát? pitty...pitty...pitty...pitty
Elmegyek.
Váltok.
Újra...
Lassabbra, derűsebben harmónikusra. Istenire. pitty.pitty.pitty... pittyogva magyarázom, hogy az a homályos ígéret, az olyan tiszta vot, mint a kereszten Jézus. Mit akarsz? Mondd már!
Mondd már el!
Tanítani Jézus fog, nem Te! Isten meg ha akarja, majd elvezet. De hova?
Voltak vágyaid? Adom a szárnyakat...tessék... kapd fel, próbáld ki milyen lenne az vágyaimmal, az én stílusomban repülni. pittyogj is... Próbálhatod! Tedd meg! Azt hiszed ismersz, de csak azt látod, hogy mire nem vagyok képes? Istent elfeledve, szeretet elfeledve ítélsz el és küldesz egy cellába ember! Hova még? Hova akarsz még tovább gyalázni és gyénélkül alázva szemtelenül törvénytelenül istent hírdetve, igaznak valva magad bólogatni, kezet mosni: Igen! Ügyes gyerek vagy, de nem felnőtt! Felnőni? Igazán feladat lett volna, de most menekülj, mert amit én fogok hírdetni, azt te megveted. Megveted azt az Istent, akit én szeretek, lenézed a kapcsolatunkat és lenézed a szavaimat, amikhez nem bírtál felszállni. Gőzöd nincs milyen magasan repültem és ha szépen is akarnék szólni: fingod sincs ahhoz, ami kijön a végbélnyílásomon, mert soha nem nyitottad rám a wc ajtaját... pitty.pitty.pitty
szar alak? szar alak! Le se szard! Vagy ha szarod is, tedd úgy ahogy eddig.
Menj szembe a törvénnyel, az ígérettel! Ne oldj meg semmit! Mint bűnös, csak kárhoztasd magad, mosolyogj mindenkire, IGEN minden rendben van, nem kell félned, majd mókázhatsz és játszhatsz boldog nőt egy számomra idegen férfi karjában, aki meg sem született. Tagadhatod a vágyat: barátság? Ugyan! Kapj a fejedhez! Lendületből rázd meg magad, lájkold a szomszéd üzletet, lájkold a családi képeket a hitükkel mellüket verő "olcsóprédikátorokat", de ne feledd!
EGY HÁZ VAN!
Magyarázzam gyermekem, hogy miért hagytad el a saját házad és miért tiltod ki azt az embert, akit egyébként szeretsz? Elmondjam miért?
Te az új hívő, bújod a Bibliát, minden pillanatban azt kergeted, hol hogyan tudnál még jobb lenni...érted? Még jobb lenni... szívod a cigid, de nem veszed észre, hogy Isten füstjelel neked, hogy neked az nem jó! Mész és jobb akarsz lenni, szembe a törvénnyel, szembe a szeretet törvényével, szembe azzal, hogy amit itt elbaszol kedves barátom, az ott fent sem lesz megoldva...
Köszönöd, erős vagy? Erős... Erős az Isten, te meg arra használod, hogy kitagadj az életedből valakit, aki képes és megmondja, hogy elbaszod... elbaszod és nem látod, mert az eléd terülő színházi kép, oly gyönyörű! De az Isteni az lenne, ha fognád a Bibliát és fejbevágnád magad vele...
UGye fáj? Fáj, ilyen ez.
Keresd az Urat, a Te Istenedet és nem embereket tiltogatsz majd, hanem beengeded... az őrültet és a gazdagot is. Olyan is lehetnél, mint Jézus... de a lábai nyomába pont nem lépsz... csak mindig kicsit mögé, elé vagy alá és felé
NÉZZ MÁR KÖRBE!
Ki mondaná ezt neked?
ISten küldött!
Barátnak!
Ha nem látod!
Baszd meg!
ÁMEN
Ennyim van... megírom, hogy kell veszíteni - már megint miattad veszítem el, a nem létező bennem élő hited, ami rám talált giccsesen egy tavaszi délután, mikor épp a cigimért hajtottam, te meg felhívtál...
Emeli a szerző a tétet... mindent odaad belőled. Mindent egészen. Megmutatja kivé váltál mellette, megmutatja hova landolt szíved szárnyak nélkül és hogy nőttek lábaid meg karjaid azon az Istentől kapott gyönyörű testeden.
Felvettem - letetted. Felvettem - letetted. Felveszi a szerző - letetted. Felveszi - letetted. Pityog... pitty.pitty.pitty...pitty...
Éledj ember, mert ha most nem ébredsz, fogom magam és elmegyek.
Elmenjek hát? pitty...pitty...pitty...pitty
Elmegyek.
Váltok.
Újra...
Lassabbra, derűsebben harmónikusra. Istenire. pitty.pitty.pitty... pittyogva magyarázom, hogy az a homályos ígéret, az olyan tiszta vot, mint a kereszten Jézus. Mit akarsz? Mondd már!
Mondd már el!
Tanítani Jézus fog, nem Te! Isten meg ha akarja, majd elvezet. De hova?
Voltak vágyaid? Adom a szárnyakat...tessék... kapd fel, próbáld ki milyen lenne az vágyaimmal, az én stílusomban repülni. pittyogj is... Próbálhatod! Tedd meg! Azt hiszed ismersz, de csak azt látod, hogy mire nem vagyok képes? Istent elfeledve, szeretet elfeledve ítélsz el és küldesz egy cellába ember! Hova még? Hova akarsz még tovább gyalázni és gyénélkül alázva szemtelenül törvénytelenül istent hírdetve, igaznak valva magad bólogatni, kezet mosni: Igen! Ügyes gyerek vagy, de nem felnőtt! Felnőni? Igazán feladat lett volna, de most menekülj, mert amit én fogok hírdetni, azt te megveted. Megveted azt az Istent, akit én szeretek, lenézed a kapcsolatunkat és lenézed a szavaimat, amikhez nem bírtál felszállni. Gőzöd nincs milyen magasan repültem és ha szépen is akarnék szólni: fingod sincs ahhoz, ami kijön a végbélnyílásomon, mert soha nem nyitottad rám a wc ajtaját... pitty.pitty.pitty
szar alak? szar alak! Le se szard! Vagy ha szarod is, tedd úgy ahogy eddig.
Menj szembe a törvénnyel, az ígérettel! Ne oldj meg semmit! Mint bűnös, csak kárhoztasd magad, mosolyogj mindenkire, IGEN minden rendben van, nem kell félned, majd mókázhatsz és játszhatsz boldog nőt egy számomra idegen férfi karjában, aki meg sem született. Tagadhatod a vágyat: barátság? Ugyan! Kapj a fejedhez! Lendületből rázd meg magad, lájkold a szomszéd üzletet, lájkold a családi képeket a hitükkel mellüket verő "olcsóprédikátorokat", de ne feledd!
EGY HÁZ VAN!
Magyarázzam gyermekem, hogy miért hagytad el a saját házad és miért tiltod ki azt az embert, akit egyébként szeretsz? Elmondjam miért?
Te az új hívő, bújod a Bibliát, minden pillanatban azt kergeted, hol hogyan tudnál még jobb lenni...érted? Még jobb lenni... szívod a cigid, de nem veszed észre, hogy Isten füstjelel neked, hogy neked az nem jó! Mész és jobb akarsz lenni, szembe a törvénnyel, szembe a szeretet törvényével, szembe azzal, hogy amit itt elbaszol kedves barátom, az ott fent sem lesz megoldva...
Köszönöd, erős vagy? Erős... Erős az Isten, te meg arra használod, hogy kitagadj az életedből valakit, aki képes és megmondja, hogy elbaszod... elbaszod és nem látod, mert az eléd terülő színházi kép, oly gyönyörű! De az Isteni az lenne, ha fognád a Bibliát és fejbevágnád magad vele...
UGye fáj? Fáj, ilyen ez.
Keresd az Urat, a Te Istenedet és nem embereket tiltogatsz majd, hanem beengeded... az őrültet és a gazdagot is. Olyan is lehetnél, mint Jézus... de a lábai nyomába pont nem lépsz... csak mindig kicsit mögé, elé vagy alá és felé
NÉZZ MÁR KÖRBE!
Ki mondaná ezt neked?
ISten küldött!
Barátnak!
Ha nem látod!
Baszd meg!
ÁMEN
2016. január 18., hétfő
Isten, Ő és Én - egy világ hit-harc-szeretet
I.
A nyolcadik hónapomat töltöm el úgy, hogy megtagadom a szerelmet, a testi vágyaimat, a család gondolatát is és mára már azt is meg kell tagadnom, hogy a másikat, csak szeressem. Na nem az érzést, hanem a tetteket hozzá, mert nem cselekedhetek, nem harcolhatok a másikért, kettőnkért. Ádám és Éva van - ezt mondogatom és lemondóan beletörődöm, hogy valami felsőbb erő úgy döntött, hogy "egyedül" Istennel legyek.
Vagy mégse?
Mostanában mindenki válik, boldog-boldogtalan. Hívők és nem hívők. Nekem se kéne szomorkodnom, hogy tönkrement a kapcsolatom, amiben a szeretet dominált, amit Isten engedett meg nekünk? Nem kéne szenvednem? Más is válik, mi mért ne válhatnánk? (bár nem házasodtunk össze, nem alkottunk családot és még csak együtt sem éltünk...)
Meddig tart a holtomiglan-holtodiglan és meddig elégszenek meg egymással? Csak az esküvőtől számít? Olyan könnyedén lehet párt cserélni, mint az alsóneműt? Egy-egy probléma felrúghatja az egészet? A szeretet, ami elindította a kettőt egymás felé, az átváltozhat?
Isten így dönt? Ő mindig azt rendeli el, ami nekünk jó...
A melegek kapcsolataiban lehet egyáltalán ilyenről beszélni?
Csak a sajátomról beszélhetek?
A kapcsolatoknak vannak próbái, iszonyú nehéz időszakai - de hiszem és tudom, hogy Isten akármilyen akadályon át tud segíteni. Hiszem, hogy a két kéz, ami szereti a másikat, az örökké lehet. Hiszem, hogy nem az a megoldás, ha elfutunk. Ha ismétlődik a probléma, akkor is van megoldás és sokkal erősebb az összetartozás szelleme, mint az elválásé. Isten sokkal erősebb és jóval nagyobb sziklákat tud mozgatni nálunk, helyettünk, csak be kéne engedni, meg kéne neki engedni, hogy Ő tegye meg rajtunk keresztül is a másik felé az alázatot, és a hitet kinyilatkoztató tetteket- imákat.
Egy Istent félő ember nem hagyja el a párját, akkor sem ha nagyon nagy marhaságot követ el. Egy Istent félő ember nem hagyja el a legjobb barátját sem. Hiszem, hogy Isten képes az azonos neműek kapcsolatait is segíteni a döntéseikben, ha már makacsul kötődnek egymáshoz, mutat más utat. Megmutatja azt, amit lehet. Kivezet, levetkőzteti rólunk, ami felesleges és meghagyja azt, amiben Ő van, akiben Ő van. Éljenek úgy, mint Ádám és Éva, vagy éljenek csak szépen egymás mellett, mint két barát - ha szeretik egymást és egymás mellett döntenek, abban áldja meg őket, bár biztos sokszor lesz szomorú. Én sokat hallgattam, hogy ezt a kapcsolatot nem áldja meg, mert természetellenes és egyetlen egy embernek sem az az útja Isten szerint, hogy azonos neművel éljen. Magam is ezt vallom, hogy NEM. De mi van akkor:
-ha egy kapcsolatra ki tudjuk jelenteni, hogy azt Isten rendelte nekünk, adta, akkor milyen jogon akarja bármelyik fél azt szétválasztani, eldobni? Vagy csak hit-próbák ezek a kapcsolatok vagy valamilyen módon az a két ember össze van fűzve mégis?
Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy az első mellett kell kiállni vagy nem szabad elhagyni valakit, azt sem, hogy helyes a két férfi vagy két nő kapcsolata, de azt akivel együvé tartozónak vallja magát az ember, azt nem szabadna hagyni, főleg ha már hazások, vagy ha a nem egyszerű jövőt egymásban látták, találták meg. Nem tudom, honnan, mikortól vagyok én felelős valakiért, de azt érzem és látom az életemen, hogy vannak kapcsolatok, amiket akkor sem ad fel Isten gyermeke, ha rosszabbra fordul a helyzet.
Hogy írhatnám azt, hogy egy meleg vagy leszbikus pár életére is érvényesnek kellene hogy legyen a "vele megelégszem"? Hogyan?
Megteszem! Leírom Istennek, leírom magamnak és leírom mindenki másnak is, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy van kiút, van olyan kiút, ami megtartja egymás mellett ezeket az egymást szerető embereket.
Látom az ismerőseim körében a hosszú évek óta tartó kapcsolatot, néhol már gyermekkel a házban és sír a lelkem. Sír, mert könyörögtem Istennek, hogy vegye el tőlem a bűnös vágyat, hogy csak szerethessem és a szeretet maradt is, de naponta kell megküzdenem azzal a helyzettel, hogy a másik fél csak úgy közölte, hogy Istenre van szükségem és nem rá, és hogy nála sokkal jobbat szán nekem az Úr. Féltettem, úgy ahogy talán Isten is félt minket. Meghallgattam, hogy nálam aztán nem lesz jobb, vagy legalábbis nagyon magasra tettem a lécet és hogy mindig szeretni fog.
Legszívesebben csak úgy nagyon hangosan kiejteném a számból a szavakat: Istenem, nem látod, hogy mások (homoszexuális vagy heteroszexuális) milyen könnyen dobálóznak az ígéreteikkel, amiket előtted tettek? Mi meg, csontvelőig beengedtünk az életünkbe és valamiért mégis külön vagyunk. Azt mondogatom, hogy erősebbek vagyunk a gonosznál és ezt az időszakot amilyen gyorsan jött, majd úgy felejtjük el egymást átölelve. Mert szerintem, minden ami a szeretet ellen való, az nem lehet Istentől.
Magamat gyógyultnak nevezem, az orvosok súlyos betegként kezelnek. Mások többgenerációs átoknak vélik azt, hogy egy nőt szeretek, a másik, az akivel én megelégedtem, az ő élete is más lett, bár biztos, hogy nem merné kimondani, hogy szeret, de tudom és érzem, hogy szeret.
Minden kapcsolat törékeny, minden kapcsolatra vigyázni kell, ápolni, ahogy Isten teszi velünk. Isten a kapcsolatokat úgy képzelte el, hogy szeressük egymást, hogy silány statisztikai adatok helyett a válófélben lévők is vágyják a feltámadást. Hogy közösen imádkozzunk, hogy Istennel egységben a problémákat megbeszéljük. Nem szabad valami olyat engedni széthullni, ami több mint az én vagy a te, vagy te és a másik.
Mindegy, hogy ki vagy, mindegy hogy nőnek vagy férfinek vallod magad! Ha találsz valakit, akinek sikerül a kincseidet megtalálni, akivel úgy érzed, hogy Isten ajándéka számodra, és kiteljesedhetsz: LÉGY HÁLÁS ÉRTE! Légy hálás Istennek, hogy társadul őt engedte és ne engedd senkinek, hogy bármilyen más érzéssel felborítsa a kapcsolatotokat, hogy szétrobbantson benneteket, mert Isten sokkal jobbat tervezett nektek az elválásnál. Becsüld a kincseidet, becsüld a másikat, becsüld Jézust... légy türelmes. türelmesebb vagy mint gondolnád! Istennel semmi nem lehetetlen! Ne hagyd el Istent, ne hagyd el azt, akit Ő rendelt! Legyen az családtag, barát, szerelem. Ha kell szenvedj! Ha kell ess el előtte... KÜZDJ! TÉGY azért, hogy a gonosz ne legyen erősebb a kapcsolatotokban, ne engedd neki, hogy tönkretegye Isten országát!
Mindenkire rábíz Isten valakit, akit magadért is küld hozzád. Isten mindent hall, hallja amikor kimondod, hogy "szeretlek, az utolsó lélegzetvételemig". Hallja a fogadalmakat és ha te is akarod, hűségedben megáld, ha nem is fogod mindig megérdemelni.
Szeretsz egy nőt és magad is nő vagy? Ne letagadd, ne elmenekülj, hanem nézz szembe a gonosszal és mutasd be azt a kegyelemes Istent, akit ismersz. Ott lesz Veletek! Ott fog állni mellettetek, a hátatok mögött, előtettek. Ő, mint az egyetlen szerelem át fogja formálni a bennetek lévő giccsesen szép vágyat, egyszerű szeretetté, ami nem is olyan egyszerű, de sokkal kevesebb buktatója van, mint az azonos-neműek kapcsolatában. Az utóbbi mondatomnál a tévedés jogát fenntartva, helyesbítek is azonnal, mert nem csak a nem kérdése, hogy milyen a kapcsolat.Tehát! Mutasd meg másoknak, hogy Istenben békességetek van. Mutass példát azoknak, akik könnyen elválnak vagy lemondanak gyermekeikről, netán a nem létezőről. Mutasd meg, hogy az erőd Isten ereje és a hited ereje a problémák megoldásának a kulcsa!
Szeresd az Istent, szeresd a társadban és tiszteld meg őket a hűségeddel...
Hogy tudom-e miről írtam? Határozott igen a válaszom. Két hete, amikor a volt szerelmem, a legjobb barátom, társam jóban rosszban, újra bekopogott... Én újra csak elzavartam, mondván, úgyis újra elmegy, egy nemet fog majd újra rám nyomni, és én újra csak az leszek, ami voltam. Sírtam, bőgtem. Hol nyugodtan csak a párnámra, hol üvöltve és összerogyva. Az egyik síros reggelen, amikor Istennel beszélgettem, és Ő újra tologatta a bábukat, én meg csak lestem... hosszas hálaadás után (azért, hogy még élek és még mindig van velem dolga) fogtam az első Bibliám és találomra kinyitottam, ahogy gyermekként is tettem, mikor nem tudtam merre tovább...
Mostanában mindenki válik, boldog-boldogtalan. Hívők és nem hívők. Nekem se kéne szomorkodnom, hogy tönkrement a kapcsolatom, amiben a szeretet dominált, amit Isten engedett meg nekünk? Nem kéne szenvednem? Más is válik, mi mért ne válhatnánk? (bár nem házasodtunk össze, nem alkottunk családot és még csak együtt sem éltünk...)
Meddig tart a holtomiglan-holtodiglan és meddig elégszenek meg egymással? Csak az esküvőtől számít? Olyan könnyedén lehet párt cserélni, mint az alsóneműt? Egy-egy probléma felrúghatja az egészet? A szeretet, ami elindította a kettőt egymás felé, az átváltozhat?
Isten így dönt? Ő mindig azt rendeli el, ami nekünk jó...
A melegek kapcsolataiban lehet egyáltalán ilyenről beszélni?
Csak a sajátomról beszélhetek?
A kapcsolatoknak vannak próbái, iszonyú nehéz időszakai - de hiszem és tudom, hogy Isten akármilyen akadályon át tud segíteni. Hiszem, hogy a két kéz, ami szereti a másikat, az örökké lehet. Hiszem, hogy nem az a megoldás, ha elfutunk. Ha ismétlődik a probléma, akkor is van megoldás és sokkal erősebb az összetartozás szelleme, mint az elválásé. Isten sokkal erősebb és jóval nagyobb sziklákat tud mozgatni nálunk, helyettünk, csak be kéne engedni, meg kéne neki engedni, hogy Ő tegye meg rajtunk keresztül is a másik felé az alázatot, és a hitet kinyilatkoztató tetteket- imákat.
Egy Istent félő ember nem hagyja el a párját, akkor sem ha nagyon nagy marhaságot követ el. Egy Istent félő ember nem hagyja el a legjobb barátját sem. Hiszem, hogy Isten képes az azonos neműek kapcsolatait is segíteni a döntéseikben, ha már makacsul kötődnek egymáshoz, mutat más utat. Megmutatja azt, amit lehet. Kivezet, levetkőzteti rólunk, ami felesleges és meghagyja azt, amiben Ő van, akiben Ő van. Éljenek úgy, mint Ádám és Éva, vagy éljenek csak szépen egymás mellett, mint két barát - ha szeretik egymást és egymás mellett döntenek, abban áldja meg őket, bár biztos sokszor lesz szomorú. Én sokat hallgattam, hogy ezt a kapcsolatot nem áldja meg, mert természetellenes és egyetlen egy embernek sem az az útja Isten szerint, hogy azonos neművel éljen. Magam is ezt vallom, hogy NEM. De mi van akkor:
-ha egy kapcsolatra ki tudjuk jelenteni, hogy azt Isten rendelte nekünk, adta, akkor milyen jogon akarja bármelyik fél azt szétválasztani, eldobni? Vagy csak hit-próbák ezek a kapcsolatok vagy valamilyen módon az a két ember össze van fűzve mégis?
Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy az első mellett kell kiállni vagy nem szabad elhagyni valakit, azt sem, hogy helyes a két férfi vagy két nő kapcsolata, de azt akivel együvé tartozónak vallja magát az ember, azt nem szabadna hagyni, főleg ha már hazások, vagy ha a nem egyszerű jövőt egymásban látták, találták meg. Nem tudom, honnan, mikortól vagyok én felelős valakiért, de azt érzem és látom az életemen, hogy vannak kapcsolatok, amiket akkor sem ad fel Isten gyermeke, ha rosszabbra fordul a helyzet.
Hogy írhatnám azt, hogy egy meleg vagy leszbikus pár életére is érvényesnek kellene hogy legyen a "vele megelégszem"? Hogyan?
Megteszem! Leírom Istennek, leírom magamnak és leírom mindenki másnak is, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy van kiút, van olyan kiút, ami megtartja egymás mellett ezeket az egymást szerető embereket.
Látom az ismerőseim körében a hosszú évek óta tartó kapcsolatot, néhol már gyermekkel a házban és sír a lelkem. Sír, mert könyörögtem Istennek, hogy vegye el tőlem a bűnös vágyat, hogy csak szerethessem és a szeretet maradt is, de naponta kell megküzdenem azzal a helyzettel, hogy a másik fél csak úgy közölte, hogy Istenre van szükségem és nem rá, és hogy nála sokkal jobbat szán nekem az Úr. Féltettem, úgy ahogy talán Isten is félt minket. Meghallgattam, hogy nálam aztán nem lesz jobb, vagy legalábbis nagyon magasra tettem a lécet és hogy mindig szeretni fog.
Legszívesebben csak úgy nagyon hangosan kiejteném a számból a szavakat: Istenem, nem látod, hogy mások (homoszexuális vagy heteroszexuális) milyen könnyen dobálóznak az ígéreteikkel, amiket előtted tettek? Mi meg, csontvelőig beengedtünk az életünkbe és valamiért mégis külön vagyunk. Azt mondogatom, hogy erősebbek vagyunk a gonosznál és ezt az időszakot amilyen gyorsan jött, majd úgy felejtjük el egymást átölelve. Mert szerintem, minden ami a szeretet ellen való, az nem lehet Istentől.
Magamat gyógyultnak nevezem, az orvosok súlyos betegként kezelnek. Mások többgenerációs átoknak vélik azt, hogy egy nőt szeretek, a másik, az akivel én megelégedtem, az ő élete is más lett, bár biztos, hogy nem merné kimondani, hogy szeret, de tudom és érzem, hogy szeret.
Minden kapcsolat törékeny, minden kapcsolatra vigyázni kell, ápolni, ahogy Isten teszi velünk. Isten a kapcsolatokat úgy képzelte el, hogy szeressük egymást, hogy silány statisztikai adatok helyett a válófélben lévők is vágyják a feltámadást. Hogy közösen imádkozzunk, hogy Istennel egységben a problémákat megbeszéljük. Nem szabad valami olyat engedni széthullni, ami több mint az én vagy a te, vagy te és a másik.
Mindegy, hogy ki vagy, mindegy hogy nőnek vagy férfinek vallod magad! Ha találsz valakit, akinek sikerül a kincseidet megtalálni, akivel úgy érzed, hogy Isten ajándéka számodra, és kiteljesedhetsz: LÉGY HÁLÁS ÉRTE! Légy hálás Istennek, hogy társadul őt engedte és ne engedd senkinek, hogy bármilyen más érzéssel felborítsa a kapcsolatotokat, hogy szétrobbantson benneteket, mert Isten sokkal jobbat tervezett nektek az elválásnál. Becsüld a kincseidet, becsüld a másikat, becsüld Jézust... légy türelmes. türelmesebb vagy mint gondolnád! Istennel semmi nem lehetetlen! Ne hagyd el Istent, ne hagyd el azt, akit Ő rendelt! Legyen az családtag, barát, szerelem. Ha kell szenvedj! Ha kell ess el előtte... KÜZDJ! TÉGY azért, hogy a gonosz ne legyen erősebb a kapcsolatotokban, ne engedd neki, hogy tönkretegye Isten országát!
Mindenkire rábíz Isten valakit, akit magadért is küld hozzád. Isten mindent hall, hallja amikor kimondod, hogy "szeretlek, az utolsó lélegzetvételemig". Hallja a fogadalmakat és ha te is akarod, hűségedben megáld, ha nem is fogod mindig megérdemelni.
Szeretsz egy nőt és magad is nő vagy? Ne letagadd, ne elmenekülj, hanem nézz szembe a gonosszal és mutasd be azt a kegyelemes Istent, akit ismersz. Ott lesz Veletek! Ott fog állni mellettetek, a hátatok mögött, előtettek. Ő, mint az egyetlen szerelem át fogja formálni a bennetek lévő giccsesen szép vágyat, egyszerű szeretetté, ami nem is olyan egyszerű, de sokkal kevesebb buktatója van, mint az azonos-neműek kapcsolatában. Az utóbbi mondatomnál a tévedés jogát fenntartva, helyesbítek is azonnal, mert nem csak a nem kérdése, hogy milyen a kapcsolat.Tehát! Mutasd meg másoknak, hogy Istenben békességetek van. Mutass példát azoknak, akik könnyen elválnak vagy lemondanak gyermekeikről, netán a nem létezőről. Mutasd meg, hogy az erőd Isten ereje és a hited ereje a problémák megoldásának a kulcsa!
Szeresd az Istent, szeresd a társadban és tiszteld meg őket a hűségeddel...
Hogy tudom-e miről írtam? Határozott igen a válaszom. Két hete, amikor a volt szerelmem, a legjobb barátom, társam jóban rosszban, újra bekopogott... Én újra csak elzavartam, mondván, úgyis újra elmegy, egy nemet fog majd újra rám nyomni, és én újra csak az leszek, ami voltam. Sírtam, bőgtem. Hol nyugodtan csak a párnámra, hol üvöltve és összerogyva. Az egyik síros reggelen, amikor Istennel beszélgettem, és Ő újra tologatta a bábukat, én meg csak lestem... hosszas hálaadás után (azért, hogy még élek és még mindig van velem dolga) fogtam az első Bibliám és találomra kinyitottam, ahogy gyermekként is tettem, mikor nem tudtam merre tovább...
Máté 18:18-20
„Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit
megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten
közületek egy akaraton lesznek a földön, bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik
az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott
vagyok közöttük.”
Megírtam az üzenetem a barátomnak, akit szeretek, majd jött az újabb válasz: NEM. Újra azt éreztem, hogy vége mindennek, nem tudom miért küldi az Úr az életembe már vagy harmadszor vagy negyedszer, ha mindig csak elválunk, ha mindig csak bántjuk egymást. Pár nappal ezután "belájkolta" az insta profilomat a gyülekezet, amibe jár, majd egy-két napra rá le is tiltott. Egy nagyon nehéz nap után értem haza, kissé csalódottan, hogy marad minden úgy bennem, ahogy volt... Döbbenet ült az arcomra, amikor valaki válaszolt a kérdésemre. Azért vagyok letiltva a gyülekezet oldalairól, mert a barátomnak ez a legjobb. Igen? Legyen! Mindig is a legjobbért imáztam neki. Mindig is csak jól szerettem volna szeretni és jót szerettem volna tenni.(a gyakorlat mást mutat, az egyszerű tény miatt: ember vagyok) Hogy bűnös-e? Igen az! Bűnös. Mégis szeretve vagyok és mégis úgy érzem, hogy sokkal nagyobb az utam azzal az emberrel, akit tőlem most már nem csak mások "zárnak" el, de egy olyan gyülekezet is, amiért imádkoztam, hisz az elejétől tudtam, hogy lesz valami és később a hogyan mikéntet is.
Lehet, hogy a hitem gyerkőc cipőben jár - nem tagadom, mégis azt érzem, hogy sokkal de sokkal több van a kettőnk történetében ennél.
Miért írtam mindezt meg?
Egy része négy hónapja áll a fehér felületen, a másik része ma íródott.
Nem vagyok egyszerű, sem tökéletes. Nem egyenes utam van az Úrral, nem lehet egy vonallal elintézni, de utam van Vele. Akkor is, amikor erős vagy gyenge vagyok. Majdnem 15 évet mentem nélküle, anélkül hogy észrevettem volna, hogy "jéteittvoltálmindig"!? Mentem szembe vele, vannak nagyon "kemény" beszélgetéseink. Én már nem képzelem el az életem nélküle. Nem tudom elképzelni. Amit pedig tisztán látok: ha minden erőm elhagy, akkor is szeretni fogom a barátomban Istent és nem mondok le arról az erőről, amivel hárman rendelkezünk!
(földiek a szavaim, földi amit érzek, mégse csak magamért... Több mint két éve érzem, hogy az ami az én életemben egyszerre volt szenvedés, majd a következő pillanatban már áldássá vált, az nem csak az enyém. Abból nem nekem kell "megélnem"... nekem tanulnom kell,de nem megennem a tapasztalatot, a szeretett kinyilatkozását, hanem tovább adnom a megújulás egy lehetőségét - úgy is, ha nem tudok elég "egészséges keresztényien" fogalmazni.
Innen a sorokból, a szóközökből és a görbe betűkből üzenem a grace home-nak, hogy egyenlőek vagyunk, hogy találkozunk még, hogy nincs bennem harag (védd, aki közüled való - jelentkeznék! - Én is egy vagyok; az Úrra bízom magam és testvéremet is.)
Amit tehetek: imádkozni fogok!
Találkozunk még, és ott nem lesz szükség rejtőzködésre, letiltásra és kitiltásra sem!
Amit kívánhatok: fehér!
Amikor minden olyan kevésnek tűnik...
Amikor jönnek mások és "büntetnek"...
...mert elmondta, az ő igazságát,
de nem Isten igazságát...
Nah de Isten jó!
Majd ő megteszi, amit én nem...
Most már tényleg itt az ideje, az egészet az első betűtől megírni....
A kérdező: ...
Tiszta vicc...
több mint valószínű, hogy egy időben indultunk el az úton... egy időben néztünk meg egyes filmeket, hallgattunk ... hm...
azt hiszem ez durva lesz leírva...
2016-ban ezt írom meg...
Amikor jönnek mások és "büntetnek"...
...mert elmondta, az ő igazságát,
de nem Isten igazságát...
Nah de Isten jó!
Majd ő megteszi, amit én nem...
Most már tényleg itt az ideje, az egészet az első betűtől megírni....
A kérdező: ...
Tiszta vicc...
több mint valószínű, hogy egy időben indultunk el az úton... egy időben néztünk meg egyes filmeket, hallgattunk ... hm...
azt hiszem ez durva lesz leírva...
2016-ban ezt írom meg...
2016. január 7., csütörtök
Isten sakkozott velem
Ez itt a búrám! Ez itt a BÚRÁM!
Nem hallod hangomat, akkor más sem hallhat meg. Hangtalan vagyok én és te. A törött morzsákat nézegetem, a távoliak vonzanak, a közeliket hunyorogva. A távoliakban talán még lehet valami, talán ehető még. Szem, kéz és kéz. Nyúl! Ritmusra! Én hallom, te nem látsz! Kereslek! Létezésed egyetlen felületét. Talán reggel megtalálom, lehet délután, de estére már biztos meglesz. Jönnek majd a gyerekek és szétszorják a morzsákat, én felkapkodom őket és a maradványból kirakóst játszom! Már délután, hogy estére valóban kész legyél!
Indulok! Elmegyek a gyerekekért, aztán sodródom velük. Leguggolok hozzájuk, cipőfűzővel bajlódunk, mímelek, végül hazamegyünk a parkból. Kicsit még mosolygunk az autóban. Lenyelem a nyálam, ők meg a csokit gyorsan, hogy te ne is lásd, mit kaptak titkon.
Sem az agyam, sem a szívem nem látja, nem meri bevallani, hogy hova értem. Átjárt a meleg. A tegnapé és a holnapié. A színek elkaptak. Tegnap fáztam, ma meleg volt. Sokan voltunk, legalább négyen ültünk egy autóban. Hallottam őket! Mind hozzád sietett haza és megkönyörültél rajtam is a morzsák összerakása után. Maradhattam reggelig. Mehettem a konyhába, újabb morzsákat helyezhettem az asztal alá és pancsolhattam is. Foghattam takaró sarkát miután együtt imádkoztunk. Sokan.
Nem merem bevallani...
Ide értem...
hiába kerestem
nincs
belefáradtam
nincs
kerestem
de nem találtuk
egymást
éber voltam
elaludt
hívtam
nem vette fel
kitártam mellem
és a párom
kiszállt
korán kelt
nevén nevezve
túlszállt rajtam
Isten sakkozott velem!
Morzsákkal bábuk helyett!
Etetett és én ...
én megettem vele a nekünk adott kenyeret!
Nem hallod hangomat, akkor más sem hallhat meg. Hangtalan vagyok én és te. A törött morzsákat nézegetem, a távoliak vonzanak, a közeliket hunyorogva. A távoliakban talán még lehet valami, talán ehető még. Szem, kéz és kéz. Nyúl! Ritmusra! Én hallom, te nem látsz! Kereslek! Létezésed egyetlen felületét. Talán reggel megtalálom, lehet délután, de estére már biztos meglesz. Jönnek majd a gyerekek és szétszorják a morzsákat, én felkapkodom őket és a maradványból kirakóst játszom! Már délután, hogy estére valóban kész legyél!
Indulok! Elmegyek a gyerekekért, aztán sodródom velük. Leguggolok hozzájuk, cipőfűzővel bajlódunk, mímelek, végül hazamegyünk a parkból. Kicsit még mosolygunk az autóban. Lenyelem a nyálam, ők meg a csokit gyorsan, hogy te ne is lásd, mit kaptak titkon.
Sem az agyam, sem a szívem nem látja, nem meri bevallani, hogy hova értem. Átjárt a meleg. A tegnapé és a holnapié. A színek elkaptak. Tegnap fáztam, ma meleg volt. Sokan voltunk, legalább négyen ültünk egy autóban. Hallottam őket! Mind hozzád sietett haza és megkönyörültél rajtam is a morzsák összerakása után. Maradhattam reggelig. Mehettem a konyhába, újabb morzsákat helyezhettem az asztal alá és pancsolhattam is. Foghattam takaró sarkát miután együtt imádkoztunk. Sokan.
Nem merem bevallani...
Ide értem...
hiába kerestem
nincs
belefáradtam
nincs
kerestem
de nem találtuk
egymást
éber voltam
elaludt
hívtam
nem vette fel
kitártam mellem
és a párom
kiszállt
korán kelt
nevén nevezve
túlszállt rajtam
Isten sakkozott velem!
Morzsákkal bábuk helyett!
Etetett és én ...
én megettem vele a nekünk adott kenyeret!
2016. január 3., vasárnap
2016
Amikor azt mondtam Isten, hogy vegye el tőlem, nem arra gondoltam, hogy minden jó érzésemet fordítsa ki önmagából.
Nem is sejtettem és most sem tiszta minden, de már nem is lesz fontos.
Amikor kiderül, hogy "te"(én) újra csak elhittem valakinek, de a valóságban annyira hideg érzései voltak, hogy ránézne az emberre és megfagyna...
Kérem, az emberek nagyon tudnak másolni, átírni és ...
Csak egyszer valaki megtehetné, hogy nem hazudja el az ölelést és nem írja át se a szerelmet se mást...
Pocsék azt látni, hogy nem voltam semmi, de ennél van rosszabb is... pocsék, hogy bármit eltűrtem.
Nem maradt nagyjából semmim...
SEMMI
megaláztak csontig...
ÁLDOTT ÚJ ÉVET!
Nem is sejtettem és most sem tiszta minden, de már nem is lesz fontos.
Amikor kiderül, hogy "te"(én) újra csak elhittem valakinek, de a valóságban annyira hideg érzései voltak, hogy ránézne az emberre és megfagyna...
Kérem, az emberek nagyon tudnak másolni, átírni és ...
Csak egyszer valaki megtehetné, hogy nem hazudja el az ölelést és nem írja át se a szerelmet se mást...
Pocsék azt látni, hogy nem voltam semmi, de ennél van rosszabb is... pocsék, hogy bármit eltűrtem.
Nem maradt nagyjából semmim...
SEMMI
megaláztak csontig...
ÁLDOTT ÚJ ÉVET!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)