I.
II.
Üdvösség ajándék
Egy időben kitűnő farizeus is lehettem volna, ha nem kaptam volna egy súlyos csomagot a hátamra, amivel életem végéig élnem kell. Tévedés ugyanis, hogy választhattam. Férfi vagy nő? Nem választás kérdése volt. Amikor vertem a mellemet, hogy Én aztán jó keresztény vagyok, tanulok, imádkozok, gyakorlatilag ki se lehetett mozdítani a Biblia lapjai közül - s mára ha ismerem a 10%-át az igazságnak, akkor lehet túl nagyra becsültem most is magamat. Nem választottam a tényt. Azt már választhatom, hogy "bűnözök-e". Mint a ne ölj, ne lopj. Megvan a tiltás és a választás szabadsága, de mégis más. Hol van a 10 parancsolatban ott, hogy ne szeress egy nőt?
Ami tény: a szeretet és a kegyelmet érdemtelenül kaptam, meg nem is voltam esetlen, önmagát érvényesíteni nem tudó alkat. Így én, a jó képességű, tehetséges gyerek egyházi gimnázumba szerettem volna tovább tanulni, mert miért ne? Onnan el teológiára - most esett csak le, hogy írom ezeket a sorokat, hogy mennyire kegyelmes volt velem az Isten. Nem engedte, úgy elszúrtam a felvételim, ahogy az meg van írva. Nem engedte, hogy a csomagommal a hátamon olyan helyre kerüljek, ahol előbb utóbb úgy is "kinéznek", nem "értik", "eltanácsolnak". Így volt ez abban az iskolában is, ahol kezdtem a középiskolás tanulmányaimat.
Más mint a többi; az évfolyam buzijával lógtam, a Bibliát leraktam, az ital felé kacsintgattam, lemondtam a bűnös vágyaimról (már ami a nőket illeti, egy kis időre), olyan voltam, mint a többi világi gyerek tini korban, azért tegyük hozzá, hogy nem a minta tini, hanem a nagyon lázadó tini voltam. Lázadtam, mert nem vettek fel, mert nem tudtam akkor látni, hogy miért nem mehettem.
Nem tudott használni Isten, nem engedtem hogy növekedjen bennem, nem szerettem magamon kívül senkit, idővel pedig magamat sem tiszteltem és eljutottam odáig, hogy 16 évesen már a gyermekpszichiátrián feküdtem, az okát sem tudtam, talán az orvos sem. Depresszióval kezeltek - jól lenyugtattak. Tompultak az érzéseim, olyan kiegyensúlyozott voltam, hogy állandóan csak néztem ki a fejemből. A legmélyebb vágyam is egy falat ételről szólt.
Nyugtáztam, hogy valamit jól elrontottam, hogy sehova nem tartok, mindenki lenéz, senki nem fogad el. Ugyan mit is fogadtak volna? A semmit? Miután a gyógyszereimet minden nap eldobtam és kitisztult a szervezetemből, újra a lázadó tini lettem, erősebb gyógyszert kaptam, amiből meg többet vettem be és annyira tisztán láttam tőle a dolgokat, hogy újra egy fehér ágyon ébredhettem. Akkor már azért, mert elhagyott a "szerelmem", aki egy pasi volt. Annyira meg akartam felelni otthon, hogy haza is vittem, belülről meg szétroncsoltam magamat - az én szerelmem nő. A gyakorlat meg egy fasz volt - Isten nélkül.
Olyan nőre vágytam, aki szintén hisz Istenben.
Első körben nagyon kreatív vagyok és érzelmes. Bármit el tudtam képzelni egész pici koromtól kezdve. Például sokszor képzeltem azt, hogy tudok olyan gyorsan szökkenni a templom előtti utcában, hogy felszállok a mennybe és velem van Isten. Az érzékenységem sok boldog percet okozott és nagyon sok kellemetlent. Rettegtem attól, hogy bűnös maradok, hogy nem tudok nemet mondani a vágyaimnak.
Folyt.köv.
(vágyak-Isten)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése