...

Vannak történetek, amik nem szabad hogy napvilágot lássanak...

A történet valahol 8 évvel ezelőtt kezdődött, egy nagyon kicsi kávézóban. Ott kellett volna sarkon fordulni, előtte meghajolni és szépen szólni:
- Köszi, hogy láthattalak, de túl hangos vagy, túl nagy a zajod, túl nagy az elvárás is mögötte. Mindenkinél hangosabb...meghajolni és elballagni. Nem lennék jó hozzád, nem vagyok elég, és csak elmenni, mert annyira szerettem az első pillanattól.


Köszi a figyelmet! Köszi!


December vége pont
hiányzol pont
nem olvasol pont
nem szűnik pont
üres pont
erős vár a mi Istenünk pont
mondogatom
nem hagy el sosem pont
ő nem hagy el pont

Zongora pont
csuklottam pont
fájt pont


Uram elkúrtam! Ne mondd, ne mutasd, hogy hallottál és jön a válasz, amikor a válasz, ez nem lehet. Hogy lenne pont? Istenem, látod te ezt? Könyörgöm, hagyj vele békén! Nem lát másnak, csak egy lehullott veszett termékednek, ami tőled van, de neki nem finom, holott... Oh, Uram! Köszönöm pont
Uram, Te ne is haragudj meg, de szembe mész mindennel. Képes vagy? Reggel, ébredés közben, első üzenetnek azt szánni, hogy "Az imádság működik, soha ne kételkedj?" Igen? Komolyan?
Elhiszem! Ha én elhiszem, de ezt más nem fogja! nem jó!

Fáj pont

december vége pont!

Blog pont -
ki gondolná pont?