2015. november 3., kedd

Majd . . .




Isten majd megbocsájt...
hogy elengedtem, de soha nem hagyom el

Úgyis Isten tudja jobban

 . . . 

hogy miért állok itt
miért mindez...

nem tudom mi lett volna ha
nem tudom mi lesz vele
csak azt tudom,
hogy a legjobb 
nem létezik

nincs egyetlen
ember
se
aki úgy
vigyázna 
mint 
Ő


nincs

és 
Én
se
vagyok


csak 
gondolok rá
és érzem


nem tudom mi a jobb

nem tudom

de hiszek
Istenben

ez most 
NEM
tudott
MEGHALNI
bennem

csak
érzem


ahogy bámultam
a szemében a három pontot
a vendégházban
és...

magunkra hagytuk egymást
bennünk



Nem szabad rossznak éreznem magam. Nem szabad, csak azért mert engem nem tudott kitenni a kirakatba és mutogatni... nem szabad elhagynom Istent, csak azért mert neki nem tetszett az a mód, ahogy mi voltunk, ahogy én voltam Istennel. Egyszerűbb mások életét nézegetni... tény. baromi egyszerű...


.


.


.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése