HAMIS

HAMIS

 Mintha hamis emberek vennének körül

 és mérgüktől váltam volna beteggé. 

Valami rossz az egyenletemben,

 kiszabadult belőlem egy érzés;

 ajkaim rossz helyre helyeztem ismét,

 most már tényleg betartom: nincs több más,

 nem kell többé senki! 

Nincs Társ, nem vagyok alkalmas,

 magányos leszek, magányos 30 feletti.

 Nem ölelek át senkit, jobb lenne némává válni...

 Tekintetem magammal osztani meg.

 Nem kell Múzsa, rosszra összpontosítok,

 túl sok a nem, a nincs! 

Nincs - Én meg vagyok.

 Magamat szeretem, csókolom,

 könnyekkel küzdök; 

hidak peremén keresem már leugrott

 Társaim éhes lelkeit.

 Nappal kiszivattyúzták gondolataim,

 este Tv elé kéne ülnöm, 

távirányítóval, nyomkodni össze-vissza a gombot,

 hangot szabályozni - ahogy a "normális" emberek teszik,

 majd egy klikkel megrendelni éjjelre álmaim,

 amiben haza hívnak, de félek akkor már késő lesz.

  Rossz útra estem, rá bűneimre, kevés lesz hitem;

 hiába mondom: - Isten majd megbocsájt... 

Hiába üvöltöm...

Ami  a szerelmeket illeti,

 romantikusabb elképzeléseim voltak. 

Ember tervez, Isten végez!

BARÁTSÁG 1.0

Barátság! Ez a legjobb orvosság a gyógyulásra.

Mindenre újat, mindenre más színű pacát!

Zavarna, ha nem lennél részem,

ha szétszórtságom, szenvedélyem nem csillapítanád. 

Hiányozna a közép, a lélek, az erő!

Harsányabb, hevesebb lennék; hasztalan - szétszórt.

A barátság lélek-folyosó, belül áramló anyag-szellem.

Minél nagyobb a hiány, annál őrültebbé válok,

Egyre szélsőségesebb leszek.

Különbözni fogok önmagamtól, mindentől!

Zavaró érzéseim, álmaimba élem meg,

Szomorúan, erőszakolva alkotok egységet.

Túlcsordul álmom a valóságban,

Ringatnám lelkünk tovább, egymás után, együtt.

Naponta máshogy pulzálna szívem mellkasodon.

Tükörképed lennék; szeszélyes meztelen rohanó.

Tolongó hangos vízesése akaratodnak.

Duzzadó, fellelkesült forradalmára szívednek.

Tágas fennsíkra kísérő vándortárs.

Megújuló tavaszi virágzó jelkép.

Játszó nő; ragyogó elméd őrült hírnöke.

Istennel sakkozom érted!

Túl akarlak élni egész lényemmel!

Magam után akarlak hagyni,

Embereknek, mozgásnak, Univerzumnak,

lángoknak, szeleknek, tengernek!

Rohanj, reszkess, robbanj, remegj!

Maradsz itt Bennem,

Belém vagy írva!

mindig be kell látnom, hogy hiába szeret az ember valakit, ha a másik nem szeret, akkor minden szóért kár. Minden tett feleslegessé válik és kárba vész a sok igyekezet. 

Mindig arra vágytam, hogy valaki egyszer, csak egyszer kiálljon mellettem. Alkalmasabbat sem láttam soha 31 év alatt, mint őt... Minden megvolt... a hit, a küzdés, a szeretet, Isten, a kedv, az öröm... de  mégis kevés volt... 

nem ütött meg, mégis vérzek. 

mégis összeestem és magamon ejtettem sebet. 

Alkalmatlan vagyok és alkalmatlanságomról a bizonyítványt kiállította.

Ennyit ér a szeretet...

Neki annyit, hogy 

kár

kár kiejteni

kár leírni

aki nem szeret, az nem marad

aki szeret, az megbocsájt és marad 

átölel