Menetlevél

Őrülten nehéz ahhoz hozzászokni, hogy az érzéseket, gondolatokat csak is Isten kezébe tegyem le. Nehéz hozzászokni, de rájöttem, kell ez a jótevő áldozat, az erő, a csendes erő. Az amivel egymásból visszatükröződünk. Isten mindent lát, jobban mint mi emberek és jobban tudja, mikor és kit szerettünk igazán és méltányolja. Ez a legfontosabb, hogy Ő méltányolja a jóakaratot, azt a "vezérelvet", hogy szeressünk. 

Egyeseknek tálcán kínáljuk önmagunkat, ha igazán szeretjük még meg is rágjuk előtte az "ételt", hogy neki kevesebb dolga legyen vele. Kiműtjük a szívünket és elkészítjük, tálaljuk. Hogy lenyeli-e a másik vagy kiköpi, az már Isten vagy az ördög akarata lesz.

Nehéz hozzászokni, hogy valakit a szívedbe zársz, a saját vérednek tekintet, minden nélkül, és ha ez még nem lenne elég, de még megpróbálsz lufikon felmászni az égbe az ő üdvéért. Áldod a pillanatot, amikor leesel és nem halsz bele. A saját örömed lesz, hogy újra felállsz és mész tovább, felé. Mert törődsz vele. Mert fontosabb az ő öröme a sajátodnál. Persze mehet bárhol valaki, nem kell létra vagy lufi, csak képzeld el, hogy mész a másikért, hogy törődsz azzal, hogy neki jó legyen. Persze, lehet hogy nem kapsz érte semmit, de te mész, ha kell, körbe-körbe, ha kell futsz, ha kell elesel, de megteszed. Mész, hogy adhass, hogy kifeküdj elé, hogy minden nélkül, csak csukott szemmel is áld a napot, hogy Isten szeretete benned is él, és az Ő fénye az alapod. 

Azért azt elmondom, hogy ne mindenáron fuss. Az életed árán, már felesleges. Hogy a fenébe is futhatnál, csak úgy... ha megteszed, valami olyanért futsz, amibe belehalsz, amitől nem leszel se te se a másik áldott, se a harmadik. Esetlegesen csak érdeken alapuló futások lehetnek, amik személytelenek és Istentelenek. Ha valaki megtapos, ha tudod, hogy semmi jót nem kaptál tőle, akkor kérdezd meg magadtól, hogy miért? Isten vezetett vagy az ördög? Ki adta neked? Ha Isten a válasz, rosszat nem adhattál. Ha az ördög? Akkor egy fél perc örömötök sem volt; és mennyi ilyen van... hány meg hány ember, csak úgy elhallgatja másoktól, hogy ő nem jó ember, hogy ő nem tud szeretni és mennyire nem kapott jót. Vajon őket Isten vezeti? 

Baromi nehéz... Baromi nehéz úgy valakivel lenni, hogy ne várj el valamit. Hogy csak feküdjetek egymás mellett és lélegezzetek... Élmény? Igen. Érdem? Igen. Istené...

Olyan természetes, hogy egyesek megvonják a szeretetet másoktól? Nem. Meg lehet vonni a szeretetet? Le lehet tagadni? Az ellenfélhez átállni? Az ördögnek adni azt a részt, amiben szerettél valakit? Persze kérdés, hogy szeretted-e....

Egyet ma megtanultam. Sokan elvárják, hogy olyan légy, mint a tökéletes robot... de ha jól is csinálsz valamit, a legjobb esetben sincs hozzá lélek... nem arra születtünk, hogy tökéletesek legyünk. Nem azért hiszünk Istenben, hogy vég nélkül csak jót tegyünk. Lehetetlen. Ha meg is teszed, vajon hányan fognak érte szeretni? Hányan veszik észre, hogy te tökéletes vagy? Ugyan, előbb egy elmegyógyintézetbe záratnának, mintsem szeressenek. 

Igen, egyesek beleléphetnek másokba... egyesek mondhatják, hogy nem szeretlek... egyesek átfesthetik a múltat korom feketére, hogy ne is tudd milyen sokszínű pillanataid voltak. Egyesek megtehetik. 

Más dolog, ha valaki mellett kiállsz és futsz... mész... az időt töredékeiben megállsz mellette és megöleled. Visszatükröződsz. Istenből. Felé. Ekkor szabadulsz fel, amikor a lelked azoknak adod, akik viszont szeretik. Azoknak, akik veled együtt futnak.

Szeretni születtünk. Istent és minden embert. Ha valakivel olyan közeli a kapcsolatod, mint Istennel, annak látnia kell, hogy Isten arról az emberről mindent tud. Tudja miért van veled és segít nektek. Isten mind a kettőtöket előbb szeretett. Isten módok és elvárások nélkül szeret. Ezt mindenki tudja. Ha hazudtam, akkor tévedtünk. Isten áldása, hogy két ember találkozhat. Ha már egyszer szétválasztotta őket és mégis találkoznak, akkor lehet hogy a ti szívetek szereti egymást, csak nem hittetek eléggé Istenben, hogy az Ő műve. Ha másodszorra találkoznak és megértették, hogy Isten műve és egymás életének a részei, akkor elfogadják egymást és mennek. Ha pedig valaki mégis fogja magát és elveszi a fényt egyetlen egy embertől is akit szeret, az Isten fényét veszi el a másiktól, önmagából. Igen, Isten mindent tud. Da ha kétszer elhagysz valakit, akkor valamelyik vagy nagyon rossz ember vagy képtelen belátni és elfogadni, hogy dolguk van egymással.

Hogy áldás-e vagy átok? 

Futtasd végig az életed! A múltat, a jelent, a jövőt. Vállalod a felelősséget, hogy a szerető szíved korlátozod? Csak azért, mert átoknak látod? 

A tévedés jogát fenntartom. 

Most itasd meg a lelked és tükröződj vissza azokban, akik rád a fényt vetették... De jusson eszedbe, hogy az a kicsi fa, amit te pár hónapja ültettél el vagy együtt tettétek, az nem egy év múlva fog téged szolgálni. Nem tudsz a törzséhez dőlni se a szerelmeddel se a barátaiddal. De! Odamehetsz és megköszönheted Istennek, hogy a másikat, a testvéredet, a barátodat, a szerelmedet, a munkatársadat az életedbe küldte. 

Tégy, ahogyan érzed, ahogy Isten vezet!