I.
A nyolcadik hónapomat töltöm el úgy, hogy megtagadom a szerelmet, a testi vágyaimat, a család gondolatát is és mára már azt is meg kell tagadnom, hogy a másikat, csak szeressem. Na nem az érzést, hanem a tetteket hozzá, mert nem cselekedhetek, nem harcolhatok a másikért, kettőnkért. Ádám és Éva van - ezt mondogatom és lemondóan beletörődöm, hogy valami felsőbb erő úgy döntött, hogy "egyedül" Istennel legyek.
Vagy mégse?
Mostanában mindenki válik, boldog-boldogtalan. Hívők és nem hívők. Nekem se kéne szomorkodnom, hogy tönkrement a kapcsolatom, amiben a szeretet dominált, amit Isten engedett meg nekünk? Nem kéne szenvednem? Más is válik, mi mért ne válhatnánk? (bár nem házasodtunk össze, nem alkottunk családot és még csak együtt sem éltünk...)
Meddig tart a holtomiglan-holtodiglan és meddig elégszenek meg egymással? Csak az esküvőtől számít? Olyan könnyedén lehet párt cserélni, mint az alsóneműt? Egy-egy probléma felrúghatja az egészet? A szeretet, ami elindította a kettőt egymás felé, az átváltozhat?
Isten így dönt? Ő mindig azt rendeli el, ami nekünk jó...
A melegek kapcsolataiban lehet egyáltalán ilyenről beszélni?
Csak a sajátomról beszélhetek?
A kapcsolatoknak vannak próbái, iszonyú nehéz időszakai - de hiszem és tudom, hogy Isten akármilyen akadályon át tud segíteni. Hiszem, hogy a két kéz, ami szereti a másikat, az örökké lehet. Hiszem, hogy nem az a megoldás, ha elfutunk. Ha ismétlődik a probléma, akkor is van megoldás és sokkal erősebb az összetartozás szelleme, mint az elválásé. Isten sokkal erősebb és jóval nagyobb sziklákat tud mozgatni nálunk, helyettünk, csak be kéne engedni, meg kéne neki engedni, hogy Ő tegye meg rajtunk keresztül is a másik felé az alázatot, és a hitet kinyilatkoztató tetteket- imákat.
Egy Istent félő ember nem hagyja el a párját, akkor sem ha nagyon nagy marhaságot követ el. Egy Istent félő ember nem hagyja el a legjobb barátját sem. Hiszem, hogy Isten képes az azonos neműek kapcsolatait is segíteni a döntéseikben, ha már makacsul kötődnek egymáshoz, mutat más utat. Megmutatja azt, amit lehet. Kivezet, levetkőzteti rólunk, ami felesleges és meghagyja azt, amiben Ő van, akiben Ő van. Éljenek úgy, mint Ádám és Éva, vagy éljenek csak szépen egymás mellett, mint két barát - ha szeretik egymást és egymás mellett döntenek, abban áldja meg őket, bár biztos sokszor lesz szomorú. Én sokat hallgattam, hogy ezt a kapcsolatot nem áldja meg, mert természetellenes és egyetlen egy embernek sem az az útja Isten szerint, hogy azonos neművel éljen. Magam is ezt vallom, hogy NEM. De mi van akkor:
-ha egy kapcsolatra ki tudjuk jelenteni, hogy azt Isten rendelte nekünk, adta, akkor milyen jogon akarja bármelyik fél azt szétválasztani, eldobni? Vagy csak hit-próbák ezek a kapcsolatok vagy valamilyen módon az a két ember össze van fűzve mégis?
Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy az első mellett kell kiállni vagy nem szabad elhagyni valakit, azt sem, hogy helyes a két férfi vagy két nő kapcsolata, de azt akivel együvé tartozónak vallja magát az ember, azt nem szabadna hagyni, főleg ha már hazások, vagy ha a nem egyszerű jövőt egymásban látták, találták meg. Nem tudom, honnan, mikortól vagyok én felelős valakiért, de azt érzem és látom az életemen, hogy vannak kapcsolatok, amiket akkor sem ad fel Isten gyermeke, ha rosszabbra fordul a helyzet.
Hogy írhatnám azt, hogy egy meleg vagy leszbikus pár életére is érvényesnek kellene hogy legyen a "vele megelégszem"? Hogyan?
Megteszem! Leírom Istennek, leírom magamnak és leírom mindenki másnak is, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy van kiút, van olyan kiút, ami megtartja egymás mellett ezeket az egymást szerető embereket.
Látom az ismerőseim körében a hosszú évek óta tartó kapcsolatot, néhol már gyermekkel a házban és sír a lelkem. Sír, mert könyörögtem Istennek, hogy vegye el tőlem a bűnös vágyat, hogy csak szerethessem és a szeretet maradt is, de naponta kell megküzdenem azzal a helyzettel, hogy a másik fél csak úgy közölte, hogy Istenre van szükségem és nem rá, és hogy nála sokkal jobbat szán nekem az Úr. Féltettem, úgy ahogy talán Isten is félt minket. Meghallgattam, hogy nálam aztán nem lesz jobb, vagy legalábbis nagyon magasra tettem a lécet és hogy mindig szeretni fog.
Legszívesebben csak úgy nagyon hangosan kiejteném a számból a szavakat: Istenem, nem látod, hogy mások (homoszexuális vagy heteroszexuális) milyen könnyen dobálóznak az ígéreteikkel, amiket előtted tettek? Mi meg, csontvelőig beengedtünk az életünkbe és valamiért mégis külön vagyunk. Azt mondogatom, hogy erősebbek vagyunk a gonosznál és ezt az időszakot amilyen gyorsan jött, majd úgy felejtjük el egymást átölelve. Mert szerintem, minden ami a szeretet ellen való, az nem lehet Istentől.
Magamat gyógyultnak nevezem, az orvosok súlyos betegként kezelnek. Mások többgenerációs átoknak vélik azt, hogy egy nőt szeretek, a másik, az akivel én megelégedtem, az ő élete is más lett, bár biztos, hogy nem merné kimondani, hogy szeret, de tudom és érzem, hogy szeret.
Minden kapcsolat törékeny, minden kapcsolatra vigyázni kell, ápolni, ahogy Isten teszi velünk. Isten a kapcsolatokat úgy képzelte el, hogy szeressük egymást, hogy silány statisztikai adatok helyett a válófélben lévők is vágyják a feltámadást. Hogy közösen imádkozzunk, hogy Istennel egységben a problémákat megbeszéljük. Nem szabad valami olyat engedni széthullni, ami több mint az én vagy a te, vagy te és a másik.
Mindegy, hogy ki vagy, mindegy hogy nőnek vagy férfinek vallod magad! Ha találsz valakit, akinek sikerül a kincseidet megtalálni, akivel úgy érzed, hogy Isten ajándéka számodra, és kiteljesedhetsz: LÉGY HÁLÁS ÉRTE! Légy hálás Istennek, hogy társadul őt engedte és ne engedd senkinek, hogy bármilyen más érzéssel felborítsa a kapcsolatotokat, hogy szétrobbantson benneteket, mert Isten sokkal jobbat tervezett nektek az elválásnál. Becsüld a kincseidet, becsüld a másikat, becsüld Jézust... légy türelmes. türelmesebb vagy mint gondolnád! Istennel semmi nem lehetetlen! Ne hagyd el Istent, ne hagyd el azt, akit Ő rendelt! Legyen az családtag, barát, szerelem. Ha kell szenvedj! Ha kell ess el előtte... KÜZDJ! TÉGY azért, hogy a gonosz ne legyen erősebb a kapcsolatotokban, ne engedd neki, hogy tönkretegye Isten országát!
Mindenkire rábíz Isten valakit, akit magadért is küld hozzád. Isten mindent hall, hallja amikor kimondod, hogy "szeretlek, az utolsó lélegzetvételemig". Hallja a fogadalmakat és ha te is akarod, hűségedben megáld, ha nem is fogod mindig megérdemelni.
Szeretsz egy nőt és magad is nő vagy? Ne letagadd, ne elmenekülj, hanem nézz szembe a gonosszal és mutasd be azt a kegyelemes Istent, akit ismersz. Ott lesz Veletek! Ott fog állni mellettetek, a hátatok mögött, előtettek. Ő, mint az egyetlen szerelem át fogja formálni a bennetek lévő giccsesen szép vágyat, egyszerű szeretetté, ami nem is olyan egyszerű, de sokkal kevesebb buktatója van, mint az azonos-neműek kapcsolatában. Az utóbbi mondatomnál a tévedés jogát fenntartva, helyesbítek is azonnal, mert nem csak a nem kérdése, hogy milyen a kapcsolat.Tehát! Mutasd meg másoknak, hogy Istenben békességetek van. Mutass példát azoknak, akik könnyen elválnak vagy lemondanak gyermekeikről, netán a nem létezőről. Mutasd meg, hogy az erőd Isten ereje és a hited ereje a problémák megoldásának a kulcsa!
Szeresd az Istent, szeresd a társadban és tiszteld meg őket a hűségeddel...
Hogy tudom-e miről írtam? Határozott igen a válaszom. Két hete, amikor a volt szerelmem, a legjobb barátom, társam jóban rosszban, újra bekopogott... Én újra csak elzavartam, mondván, úgyis újra elmegy, egy nemet fog majd újra rám nyomni, és én újra csak az leszek, ami voltam. Sírtam, bőgtem. Hol nyugodtan csak a párnámra, hol üvöltve és összerogyva. Az egyik síros reggelen, amikor Istennel beszélgettem, és Ő újra tologatta a bábukat, én meg csak lestem... hosszas hálaadás után (azért, hogy még élek és még mindig van velem dolga) fogtam az első Bibliám és találomra kinyitottam, ahogy gyermekként is tettem, mikor nem tudtam merre tovább...
Mostanában mindenki válik, boldog-boldogtalan. Hívők és nem hívők. Nekem se kéne szomorkodnom, hogy tönkrement a kapcsolatom, amiben a szeretet dominált, amit Isten engedett meg nekünk? Nem kéne szenvednem? Más is válik, mi mért ne válhatnánk? (bár nem házasodtunk össze, nem alkottunk családot és még csak együtt sem éltünk...)
Meddig tart a holtomiglan-holtodiglan és meddig elégszenek meg egymással? Csak az esküvőtől számít? Olyan könnyedén lehet párt cserélni, mint az alsóneműt? Egy-egy probléma felrúghatja az egészet? A szeretet, ami elindította a kettőt egymás felé, az átváltozhat?
Isten így dönt? Ő mindig azt rendeli el, ami nekünk jó...
A melegek kapcsolataiban lehet egyáltalán ilyenről beszélni?
Csak a sajátomról beszélhetek?
A kapcsolatoknak vannak próbái, iszonyú nehéz időszakai - de hiszem és tudom, hogy Isten akármilyen akadályon át tud segíteni. Hiszem, hogy a két kéz, ami szereti a másikat, az örökké lehet. Hiszem, hogy nem az a megoldás, ha elfutunk. Ha ismétlődik a probléma, akkor is van megoldás és sokkal erősebb az összetartozás szelleme, mint az elválásé. Isten sokkal erősebb és jóval nagyobb sziklákat tud mozgatni nálunk, helyettünk, csak be kéne engedni, meg kéne neki engedni, hogy Ő tegye meg rajtunk keresztül is a másik felé az alázatot, és a hitet kinyilatkoztató tetteket- imákat.
Egy Istent félő ember nem hagyja el a párját, akkor sem ha nagyon nagy marhaságot követ el. Egy Istent félő ember nem hagyja el a legjobb barátját sem. Hiszem, hogy Isten képes az azonos neműek kapcsolatait is segíteni a döntéseikben, ha már makacsul kötődnek egymáshoz, mutat más utat. Megmutatja azt, amit lehet. Kivezet, levetkőzteti rólunk, ami felesleges és meghagyja azt, amiben Ő van, akiben Ő van. Éljenek úgy, mint Ádám és Éva, vagy éljenek csak szépen egymás mellett, mint két barát - ha szeretik egymást és egymás mellett döntenek, abban áldja meg őket, bár biztos sokszor lesz szomorú. Én sokat hallgattam, hogy ezt a kapcsolatot nem áldja meg, mert természetellenes és egyetlen egy embernek sem az az útja Isten szerint, hogy azonos neművel éljen. Magam is ezt vallom, hogy NEM. De mi van akkor:
-ha egy kapcsolatra ki tudjuk jelenteni, hogy azt Isten rendelte nekünk, adta, akkor milyen jogon akarja bármelyik fél azt szétválasztani, eldobni? Vagy csak hit-próbák ezek a kapcsolatok vagy valamilyen módon az a két ember össze van fűzve mégis?
Nem akarom én ezzel azt mondani, hogy az első mellett kell kiállni vagy nem szabad elhagyni valakit, azt sem, hogy helyes a két férfi vagy két nő kapcsolata, de azt akivel együvé tartozónak vallja magát az ember, azt nem szabadna hagyni, főleg ha már hazások, vagy ha a nem egyszerű jövőt egymásban látták, találták meg. Nem tudom, honnan, mikortól vagyok én felelős valakiért, de azt érzem és látom az életemen, hogy vannak kapcsolatok, amiket akkor sem ad fel Isten gyermeke, ha rosszabbra fordul a helyzet.
Hogy írhatnám azt, hogy egy meleg vagy leszbikus pár életére is érvényesnek kellene hogy legyen a "vele megelégszem"? Hogyan?
Megteszem! Leírom Istennek, leírom magamnak és leírom mindenki másnak is, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy van kiút, van olyan kiút, ami megtartja egymás mellett ezeket az egymást szerető embereket.
Látom az ismerőseim körében a hosszú évek óta tartó kapcsolatot, néhol már gyermekkel a házban és sír a lelkem. Sír, mert könyörögtem Istennek, hogy vegye el tőlem a bűnös vágyat, hogy csak szerethessem és a szeretet maradt is, de naponta kell megküzdenem azzal a helyzettel, hogy a másik fél csak úgy közölte, hogy Istenre van szükségem és nem rá, és hogy nála sokkal jobbat szán nekem az Úr. Féltettem, úgy ahogy talán Isten is félt minket. Meghallgattam, hogy nálam aztán nem lesz jobb, vagy legalábbis nagyon magasra tettem a lécet és hogy mindig szeretni fog.
Legszívesebben csak úgy nagyon hangosan kiejteném a számból a szavakat: Istenem, nem látod, hogy mások (homoszexuális vagy heteroszexuális) milyen könnyen dobálóznak az ígéreteikkel, amiket előtted tettek? Mi meg, csontvelőig beengedtünk az életünkbe és valamiért mégis külön vagyunk. Azt mondogatom, hogy erősebbek vagyunk a gonosznál és ezt az időszakot amilyen gyorsan jött, majd úgy felejtjük el egymást átölelve. Mert szerintem, minden ami a szeretet ellen való, az nem lehet Istentől.
Magamat gyógyultnak nevezem, az orvosok súlyos betegként kezelnek. Mások többgenerációs átoknak vélik azt, hogy egy nőt szeretek, a másik, az akivel én megelégedtem, az ő élete is más lett, bár biztos, hogy nem merné kimondani, hogy szeret, de tudom és érzem, hogy szeret.
Minden kapcsolat törékeny, minden kapcsolatra vigyázni kell, ápolni, ahogy Isten teszi velünk. Isten a kapcsolatokat úgy képzelte el, hogy szeressük egymást, hogy silány statisztikai adatok helyett a válófélben lévők is vágyják a feltámadást. Hogy közösen imádkozzunk, hogy Istennel egységben a problémákat megbeszéljük. Nem szabad valami olyat engedni széthullni, ami több mint az én vagy a te, vagy te és a másik.
Mindegy, hogy ki vagy, mindegy hogy nőnek vagy férfinek vallod magad! Ha találsz valakit, akinek sikerül a kincseidet megtalálni, akivel úgy érzed, hogy Isten ajándéka számodra, és kiteljesedhetsz: LÉGY HÁLÁS ÉRTE! Légy hálás Istennek, hogy társadul őt engedte és ne engedd senkinek, hogy bármilyen más érzéssel felborítsa a kapcsolatotokat, hogy szétrobbantson benneteket, mert Isten sokkal jobbat tervezett nektek az elválásnál. Becsüld a kincseidet, becsüld a másikat, becsüld Jézust... légy türelmes. türelmesebb vagy mint gondolnád! Istennel semmi nem lehetetlen! Ne hagyd el Istent, ne hagyd el azt, akit Ő rendelt! Legyen az családtag, barát, szerelem. Ha kell szenvedj! Ha kell ess el előtte... KÜZDJ! TÉGY azért, hogy a gonosz ne legyen erősebb a kapcsolatotokban, ne engedd neki, hogy tönkretegye Isten országát!
Mindenkire rábíz Isten valakit, akit magadért is küld hozzád. Isten mindent hall, hallja amikor kimondod, hogy "szeretlek, az utolsó lélegzetvételemig". Hallja a fogadalmakat és ha te is akarod, hűségedben megáld, ha nem is fogod mindig megérdemelni.
Szeretsz egy nőt és magad is nő vagy? Ne letagadd, ne elmenekülj, hanem nézz szembe a gonosszal és mutasd be azt a kegyelemes Istent, akit ismersz. Ott lesz Veletek! Ott fog állni mellettetek, a hátatok mögött, előtettek. Ő, mint az egyetlen szerelem át fogja formálni a bennetek lévő giccsesen szép vágyat, egyszerű szeretetté, ami nem is olyan egyszerű, de sokkal kevesebb buktatója van, mint az azonos-neműek kapcsolatában. Az utóbbi mondatomnál a tévedés jogát fenntartva, helyesbítek is azonnal, mert nem csak a nem kérdése, hogy milyen a kapcsolat.Tehát! Mutasd meg másoknak, hogy Istenben békességetek van. Mutass példát azoknak, akik könnyen elválnak vagy lemondanak gyermekeikről, netán a nem létezőről. Mutasd meg, hogy az erőd Isten ereje és a hited ereje a problémák megoldásának a kulcsa!
Szeresd az Istent, szeresd a társadban és tiszteld meg őket a hűségeddel...
Hogy tudom-e miről írtam? Határozott igen a válaszom. Két hete, amikor a volt szerelmem, a legjobb barátom, társam jóban rosszban, újra bekopogott... Én újra csak elzavartam, mondván, úgyis újra elmegy, egy nemet fog majd újra rám nyomni, és én újra csak az leszek, ami voltam. Sírtam, bőgtem. Hol nyugodtan csak a párnámra, hol üvöltve és összerogyva. Az egyik síros reggelen, amikor Istennel beszélgettem, és Ő újra tologatta a bábukat, én meg csak lestem... hosszas hálaadás után (azért, hogy még élek és még mindig van velem dolga) fogtam az első Bibliám és találomra kinyitottam, ahogy gyermekként is tettem, mikor nem tudtam merre tovább...
Máté 18:18-20
„Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit
megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten
közületek egy akaraton lesznek a földön, bármely dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik
az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott
vagyok közöttük.”
Megírtam az üzenetem a barátomnak, akit szeretek, majd jött az újabb válasz: NEM. Újra azt éreztem, hogy vége mindennek, nem tudom miért küldi az Úr az életembe már vagy harmadszor vagy negyedszer, ha mindig csak elválunk, ha mindig csak bántjuk egymást. Pár nappal ezután "belájkolta" az insta profilomat a gyülekezet, amibe jár, majd egy-két napra rá le is tiltott. Egy nagyon nehéz nap után értem haza, kissé csalódottan, hogy marad minden úgy bennem, ahogy volt... Döbbenet ült az arcomra, amikor valaki válaszolt a kérdésemre. Azért vagyok letiltva a gyülekezet oldalairól, mert a barátomnak ez a legjobb. Igen? Legyen! Mindig is a legjobbért imáztam neki. Mindig is csak jól szerettem volna szeretni és jót szerettem volna tenni.(a gyakorlat mást mutat, az egyszerű tény miatt: ember vagyok) Hogy bűnös-e? Igen az! Bűnös. Mégis szeretve vagyok és mégis úgy érzem, hogy sokkal nagyobb az utam azzal az emberrel, akit tőlem most már nem csak mások "zárnak" el, de egy olyan gyülekezet is, amiért imádkoztam, hisz az elejétől tudtam, hogy lesz valami és később a hogyan mikéntet is.
Lehet, hogy a hitem gyerkőc cipőben jár - nem tagadom, mégis azt érzem, hogy sokkal de sokkal több van a kettőnk történetében ennél.
Miért írtam mindezt meg?
Egy része négy hónapja áll a fehér felületen, a másik része ma íródott.
Nem vagyok egyszerű, sem tökéletes. Nem egyenes utam van az Úrral, nem lehet egy vonallal elintézni, de utam van Vele. Akkor is, amikor erős vagy gyenge vagyok. Majdnem 15 évet mentem nélküle, anélkül hogy észrevettem volna, hogy "jéteittvoltálmindig"!? Mentem szembe vele, vannak nagyon "kemény" beszélgetéseink. Én már nem képzelem el az életem nélküle. Nem tudom elképzelni. Amit pedig tisztán látok: ha minden erőm elhagy, akkor is szeretni fogom a barátomban Istent és nem mondok le arról az erőről, amivel hárman rendelkezünk!
(földiek a szavaim, földi amit érzek, mégse csak magamért... Több mint két éve érzem, hogy az ami az én életemben egyszerre volt szenvedés, majd a következő pillanatban már áldássá vált, az nem csak az enyém. Abból nem nekem kell "megélnem"... nekem tanulnom kell,de nem megennem a tapasztalatot, a szeretett kinyilatkozását, hanem tovább adnom a megújulás egy lehetőségét - úgy is, ha nem tudok elég "egészséges keresztényien" fogalmazni.
Innen a sorokból, a szóközökből és a görbe betűkből üzenem a grace home-nak, hogy egyenlőek vagyunk, hogy találkozunk még, hogy nincs bennem harag (védd, aki közüled való - jelentkeznék! - Én is egy vagyok; az Úrra bízom magam és testvéremet is.)
Amit tehetek: imádkozni fogok!
Találkozunk még, és ott nem lesz szükség rejtőzködésre, letiltásra és kitiltásra sem!
Amit kívánhatok: fehér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése